Akik karácsonykor és két ünnep között is dolgoznak, ti hogy élitek ezt meg? Van bármi karácsonyi hangulatotok?

Turizmusban dolgozom, diák korom óta nem létező fogalom számomra, hogy ünnepnap és munkaszüneti nap.

Őszintén, én nem is bánom, hogy nem kell majdnem másfél hetet otthon töltenem tétlenül. Tény, nekem nincsenek gyermekeim, akkor természetesen más lenne a helyzet. Szentestét a párommal töltjük kettesben, 25-én családozunk. Nincsenek távoli rokonok, akikhez el lehetne utazni, mindenki itt van Pesten. Így egy nap nekünk bőven elég arra, hogy letudjuk a családot. Általában a barátaim, barátnőim is ilyenkor a családjukkal, vagy a párjuk családjával vannak, így velük nem lehet programot szervezni. Párom is összevissza dolgozik az ünnepek alatt és között, így vele sem tudok mindig együtt lenni. Persze egyedül is el tudom foglalni magam, elmegyek sportolni vagy teszek-veszek a lakásban, de egy idő után azért ez monoton és unalmas tud lenni. Így engem nem hat meg, ha néhány napot legalább hasznosan, munkával tudom tölteni. A kollégáim is örülnek, legalább haza tudnak utazni vidékre, amíg én tartom a frontot. Karácsonykor általában telefonon kell elérhetőnek lennem, meg néha ránézni 1-2 emailre. Személyesen maximum reggel kell megjelennem 1-2 órára, utána tudok családozni, főzni, stb.

Szilveszterkor már évek óta nem bulizok, ennek ellenére az az egyetlen nap, amikor nem vagyok hajlandó ügyeletet vállalni, mert nem vagyok kíváncsi a sok részeg hülyére, engem ne hívogassanak egész éjjel. Bocsánat, összesen 2 nap, mert január elsején sem vagyok hajlandó dolgozni, szeretem az év első napját frissen kezdeni és a természetben tölteni egy évindító túrával, amennyiben az időjárás is engedi.

Szerencsére mi ezt jól el tudjuk osztani magunk között és nem szokott abból gond lenni, hogy én vállalom a karácsonyt, vagy egy részét, a többiek meg a szilveszteri időszakot.

Mentőzöm.

Nekem sem létező fogalom az ünnepnap. Ünnepi hangulat az van, csak teljesen másképp kell értelmezni.

17 év alatt az ünnepek idején sok riasztást kaptunk, sok beavatkozásokat végeztünk karácsony estéjén a világító karácsonyfa mellett pl. Ennek is megvan egy másféle hangulata amit csak az tud átérezni aki ebben benne van.

Én irodában dolgozom, a 24 és a 31 kötelező szabadság, tehát 23-án megyek, 24-25-26 nem, 27 igen (hülyén jön ki idén, hétfőn és pénteken meló, külföld, Anglia), aztán 30-án megint, 31, 1 szabad, onnantól normál.

De nem bánom, mehetnék szabira, de minek… nyáron szeretem kivenni.

Én kamaszkorom óta mindig olyan helyeken dolgoztam, ahol nyitva tartás és munka volt hétvégén és ünnepnapokon is. Kereskedelem, szolgáltató ipar, vendéglátás, saját vállalkozás. Mindig dolgoztam az ünnepnapokon.

Nekem nem olyan fontosak az ünnepek.

Én általában önként szoktam jelentkezni, hogy vállalom akkor a munkát, amikor másnak nem jó. Akinek gyerekei, párja, családja van, annak fontosabb, hogy másokhoz illeszkedve tudjon ünnepelni.

Nekem mindegy, hogy mikor dolgozom és mikor vagyok szabad. A saját családommal tudom úgy ütemezni a programokat, ünnepeket, bármit, hogy a szabadnapjaimhoz illeszkedjen.

Nem gondolom, hogy akár egy karácsony, akár születésnap, akár szilveszter vagy bármi más attól volna értékes, hogy x napon és nem y napon tartja az ember.

A hangulatot szerintem az adja, hogy kikkel és mit csinálsz, hogyan érzed magad. Nem a dátumon múlik.

Szerintem az ünnepi hangulatot sokkal inkább az emberek önmagukra és egymásra erőltetett kényszer ünneplése, megfelelési kényszere és az ezekkel járó extra elvárások és terhek ölik meg, nem az hogy melyik nap dolgozol és melyik nap tudsz ünnepelni.

Szerintem az ünnepek hangulata attól válik borzalmassá, hogy egy rakás értelmetlen és nyomasztó elvárással vágnak bele az emberek, hogy mennyi mindent KELL csinálni, mennyi mindennek kész KELL lennie. Ajándékokat venni, dekoráció, takarítás, sütés, főzés. Az ünnepek körüli felhajtás rabszolgájává teszik az embert, veszekedéseket és konfliktusokat szül, ha nincs meg minden, vagy valami nem a tervek szerint alakul és ezek a magunkban is stresszelés és az egymással feszkózás az, amik tönkretesznek mindent.