Munkahelyen miért várják el azt, hogy már rögtön az első héten minden menjen nekem?

A legtöbb embert idegbeteggé teszi az erővel rátolt és egyre csak fokozott teljesítménykényszer. Tömegesen teszi tönkre idegileg az embereket a már elvárás szintre emelt régi jó magyar hagyomány, a "hét az egyben" mentalitás, - ami annyit jelent számszerűleg, hogy természetes lett a munkahelyeken az egyetlen fizetésért 5-6-7 fronton helytállás. Azt felejtsd el - Magyarországon, - hogy felvesznek szemetesek ürítésére hat órában és te hat órát fogsz csak és kizárólag csak a szemetesek ürítésével eltölteni a munkahelyeden. Sokkal inkább futhatsz bele egy ilyen helyen abba, hogy 8-10 órát töltesz el - pluszban virágöntözéssel, udvari szemét szedéssel, raktári anyagmozgatással, kifutó fiúként/lányként (ki, minek érzi, tudja magát) a főnökségnek és lehet, hogy jutalomból még liftet is kezelhetsz a nyomorúságos fizetésedért, amit egy munkára kapsz. Szeretik a munkáltatók a 10000 mester olcsó Jánosokat, akik elvtelenül hajlandóak akár a saját magánéletüket is beáldozni a munkahelyi élet oltárán.

Ha véletlenül felénk téved olyan bolond, aki nálunk szeretne dolgozni, akkor - most már hagyománnyá vált, hogy - én nyerem meg az új ember betanítását. Ezt lehet megtiszteltetésként is értelmezni, megélni, de nekem ettől még elvárt helytállni az éles munkámban is és ez így egy eléggé kemény történet együttesen! Tény, hogy elnézőbbek ezért a főnökeim az elkövetett hibáim tekintetében, de én ezért egy olyan dolgot szolgáltatok, amelyet nem sokan tesznek meg az országban!

Akármilyen adottságú embert kell képeznem, a végtelenségig türelmes vagyok vele és ha kérdéssel fordul hozzám, a legjobb tudásom szerint állok a rendelkezésére - annak érdekében, hogy a későbbiekben lehetőleg ne maradjon egyetlen megválaszolatlan kérdése sem, ugyanakkor önálló munkára is képes legyen emellett! Pontosan azért alakítottam ki ezt a stratégiát, mert képes vagyok átérezni azt, hogy mennyire kellemetlen a bizonytalanságban lebegni és mennyire lehet megalázó néhány nem túlzottan empatikus "kollégához" odamenniük bármilyen ügyben is!

Azok közül, akiket az én gondjaimra bíztak, csak az nem tanulta meg a szakmát, aki nem volt hajlandó rá! A többiek viszont értik a dolgukat és szeretik is csinálni, amit megtanultak tőlem. Talán szerencsésebbek sokkal, mint rengeteg új ember más munkahelyeken!

Ez van. Munkahely, nem óvoda.

Ha ott akarsz maradni, akkor figyelj nagyon arra, mit és hogyan csinálnak a többiek.

Ha valamit nem értesz, kérdezd meg azonnal, akitől csak lehet.

Ha valaki kicsit is segít, tanácsot ad, azt nagyon köszönd meg neki!

A kifogásokat, letolásokat ne vedd a lelkedre, senkit sem fogsz meghatni vele - inkább fogadd köszönettel.

Vágj póker-arcot és csak arra koncentrálj, mi a tennivalód.

Semmi esetre se találj ki semmiféle újítást, ne egyénieskedj, ne túlbuzgóskodj - ennek majd sokkal később jöhet el az ideje. Igazodj, illeszkedj!

Ha mégsem megy, más munkát kell keresned. (Nagy eséllyel ott sem lesz habostorta.)