Milyen szintig normális utálni bemenni dolgozni?

Mérlegelni kell:

A munkádból kivehető haszon (leginkább a pénz, mert ugye azért járunk dolgozni) és a munka utálata miatti szenvedés nagysága a nagyobb-e?

Van-e lehetőséged váltani?

Ha van, az megoldja-e a problémát, vagy csak ugyanazt a szenvedést viszed máshová?

Sajét példám: lehúztam egy munkahelyen úgy 5 évet, hogy imádtam, hogy szívesen mentem, a kollégák, a csapat, a munkakör és a pénz is parádés volt.

Aztán a főnök egy-két nem túl jó döntése és bizonyos külső körülmények miatt elkezdett a dolog hanyatlani. A főnököm rendes, mert nem eresztett szélnek, de olyan munkakörben vagyok és olyan bevétellel, ami miatt én is kezdem unni, utálni az egészet és burnout-os is vagyok.

Az a baj, hogy a mai világban nem nagyon lehet válogatni. A gyárakban sorra rúgdossák ki a magyarokat, hogy ukránokat és fülöp szigeteki majmokat vehessen fel helyettük. Leépítések is vannak több ágazatban. Egy csomó munkahely ugyanolyan szar, mint ahonnan eljöttél. Főleg, ahol magyar a vezetőség.

Értem én, hogy rossz hányingerrel bejárni. Ugyanis én is hosszú hónapig nyugtatóval tudtam csak dolgozni. De utcára kerülni, hónap végén koldulni, másodállást vállalni a kevesebb fizu miatt sokkal roszabb.

Csak akkor érdemes váltani, ha biztosan tudod, hogy a következő hely különb lesz. És a pénz sem mindegy ilyen inflációnál.

28 évesen 220-as vérnyomással és az istentudja már milyen pulzussal mentem be zárás után az ügyeletre.

Másnap beadtam a felmondásom, mivel nem akartam hogy a gyerekem anya nélkül éljen tovább

Nekem most először van egy olyan munkahelyem, ahová nem utálok bejárni. Nagyon jó így azbélet, nincs stressz, nem szar felkelni reggel, tudok magammal foglalkozni rengeteget, mert nem a munkahelyen aggódom, sem személyesen, sem szakmailag nem terhel le semmiben, nincs gyomoridegem meg ilyenek.

Szóval ez lenne a normális, a minimum.