Ha valaki újként kerül egy munkahelyre, akkor az az elvárt, hogy minél többet kérdezzen vagy próbálja egyedül megoldani a feladatait?

Kérdezzen és jegyezze meg amit mondanak neki.

2 év után nem kellene megkérdezni az alap dolgokat.

"Nekem úgy tűnik az emberek többsége azt szereti, ha valaki szabálykövető"

. Ez egy nagyon torz interpretáció. Egy dolog, hogy Te tudsz megoldást valamire, ami ugyanannyira valid, mint egy másik, de ha kialakult folyamat van arra, hogy mindenki az egyiket kövesse, akkor neked munkavállalóként is ez a kötelességed. Ennek semmi köze az intelligenciához, legfeljebb olyan értelemben, hogy józan ésszel belátható ennek az előnyei.

Ebből sehol nem következik, hogy később ne tudnád magadtól megoldani.

Mondjuk szerintem az sem mindegy milyen munkakör és milyen szakmáról beszélünk, ugyanis vannak "kötött" szakmák, meg vannak lazábbak.

Ez alatt azt értem, hogy vannak dolgok amiket egyféleképpen lehet megcsinálni, annak pedig vagy ismered a folyamatát, vagy nem. Ha nem, és bele kell kérdezned, akkor nyilván szakmailag megkérdőjelezhető a tudásod.

De vannak olyan szakmák, ahol a végeredmény ugyanaz, de többféleképpen lehet csinálni, ott megér egy kérdést, hogy ők melyik megoldást preferálják.

Az én személyes véleményem (és ebben a munkahelyem is partner), hogy ha valamiben nem vagyok biztos, akkor inkább kérdezek, még ha alapvetően blőd kérdés is, mert nem akarom újracsinálni az adott dolgot. Egy 10 másodperces kérdés, megcsinálom és akkor biztosan jó, mintsem megcsinálom, utána meg "hát inkább úgy kellett volna, hogy....", és kezdhetem elölről.

De ezért írtam, ez szakmafüggő is.

Az a biztosabb, ha az illető kérdez, aminek válaszára nemcsak, hogy figyel, hanem meg is jegyzi, illetve átülteti a gyakorlatba.

Nem kukacoskodásból:

nem mindegy, hogyan és mit kérdez az illető, mert ha valamit 3x kérdez meg, és még mindig nem klappol minden, ott már lehetnek gondok. Az sem mindegy, mennyire alapnak gondolt/titulált dologra kérdez rá, hogy tudás, vagy gyakorlat hiányzik az illetőnél.

A segítségkérés is nagyon helyzet specifikus, mert vannak olyan alkalmak, amikor azonnal kellene korrigálni, ahogy olyanok is, amiknél lenne idő úgy megoldani, hogy az illető (logikus kereteken belül) maga próbálkozik.

A kérdezésnél az plusz pont, hogyha nem úgy kérdez az illető, hogy "mit kell most csinálni?", hanem pl. úgy, hogy "ugye jól emlékszem, hogy most ezt és azt kell tennem?", mert így érzik, hogy jó úton halad, és tudja, mi a helyzet, de még nem teljesen biztos mindenben, mégis van fogalma a dolgokról.

Ahol csak egyetlen útja van annak, hogy egy feladatsor végre legyen hajtva, ott nincs miről beszélni, - kérdez az ember, jegyzetel, tanul és minél hamarabb átülteti a már megismert információkat a gyakorlatba.

Ahol nem egyutas egy munkakör, ott azért kacifántosabb a helyzet, mert ahányan vagyunk, annyiféle módon gondolkodunk, - ezt elismerem és következetesen tiszteletben is tartom.

Általában rám bízzák a hozzánk kerülő új munkaerő kiképzését, - ez egy ritka, de összetett, plusz bizalmi feladat, elvárás irányomba a főnökeim részéről.

Én magam szoktam szorgalmazni, ill. érvényesíteni az alábbiakat:

Amennyiben bizonytalanság, kétség merül fel a napi feladatellátás során, bármikor kérdezhet a tanítványom, - nem volt és nem is lesz példa arra, hogy ebben a helyzetében magára hagyom az engem megkérdező embert a kérdéseivel. Van olyan kérdés néha, amire nem tudom a választ, de ennek utána szoktam járni vagy nyíltan megmondom, hogy az adott ismeretanyagot nem tudom. (Szakmába illeszthető kérdésekre megpróbálom megkeresni, ill. megadni a megfelelő választ, a nem odaillőket pedig nem erőltetem.)

A technikára irányuló ismeretek átadására mindig nyitott vagyok, - 24/7-ben állok rendelkezésére a tanítványnak, ugyanakkor nem erőltetem azoknak a részleteknek a szajkózását, amelyre nem mutat igényt a tanuló. Egyszer elmondok mindent, ami bennem van ismeretanyag, de nem erőltetem az ő gondolkodásmódjába nem illeszkedő részletességet, - véletlenül se érezze azt, hogy hülyének, fogyatékosnak próbálom nézni vagy rá akarok erőltetni bármit is. Ezzel szemben soha nem zárkózom el attól, hogyha újra keres egy technikai problémával a tanítványom, - adok egy iránymutatást, de úgy, hogy a munkaintelligenciájának maximális kihasználására bátorítsam közben. A végletekig képes vagyok elmenni, ha attól fejlődést remélhetünk, de ehhez neki kell kezdeményeznie az új iránti érdeklődést, - a munkaintelligencia fejlesztésére és következetes felhasználására ösztönző módon viszonyulok a tanítványaimhoz. Tudják, értsék és szeressék, amit megtanulnak tőlem - ne köpködve, gyűlölködve, mérgelődve, kelletlenül járjanak be a munkahelyre, hanem az újabb és újabb kihívásokra is nyitott, érdeklődő emberekké válva keressék az új kérdéseikre a választ! Mindig szentelek időt arra, hogy meghallgassam a tanítványom gondolkodásmódját egy-egy probléma megoldására, - soha nem söpröm le a virtuális asztalról az ötleteiket és az is ritka, hogy nincs választásuk. A legtöbb esetbe úgy ágaztatom tovább az oktatást, hogy legyen több, - egyéniségükhöz, gondolkodásmódjukhoz leginkább illeszkedő - választásuk.

Ennek az egésznek nagyon fontos része, hogy kérdésekkel bombáznak, de ha fel tud tenni és fel is tesz kérdéseket egy ember valamilyen témakörben, az a legbiztosabb jele annak, hogy érdeklődik a témakör iránt! Szigorúan tilos - szerintem - egy szakmai témakörű kérdést feltevő tanítványt elküldeni, leszerelni, félretenni, lenéző stílusban kezelni! Én az együtt gondolkodástól sem szoktam elzárkózni, - volt már arra példa, hogy a tanítványomtól kaptam jó, hasznos ötleteket. Nincs ezen semmi szégyellnivaló, - elismerni sem az! Nem itt kezdődik a szakmai tekintély!