Miert kell ba*dmeg-ezni?

Honapokat dolgoztam anyam regi ismerosevel, ok tavaly futottak ossze hosszu ido utan es egyutt is voltak (nem sokaig), iden pedig felajanlotta, hogy segithetek neki. Ebbol az lett, hogy a nyaram szinte csak ebbol allt. 5-10+ orakat dolgoztam vele naponta es az egesz egy szenvedes/kinlodas volt, mert legtobbszor semmi sem alakult ugy ahogy kellett volna, nem miattam. Emiatt ez eltolodott oszre is, pedig o valtig allitotta, hogy par het alatt keszen leszunk. Ezert is vallaltam el. Raadasul csak ketten csinaltuk. Eleinte volt segitseg, de o senkivel sem volt megelegedve. Ezt nem is ertettem. Azota sem tudom, hogy vajon rolam mi a velemenye, de nem is erdekel, de gondolom ha senkivel sem volt megelegedve, akkor velem se. Anyam gyakran beszelt vele igy, hogy egyutt dolgoztunk. Gyakran meg is latogatott minket, az ember orult ennek. Az a furcsa, hogy hiaba volt oda anyamert, valahogy nem akart ra kolteni. Ezt ugy ertem, hogy ahelyett, hogy vett volna anyam szulinapjara egy olyan likort amit anyam imad, ehelyett elhozta otthonrol a romlottat es abbol ittunk. Az ember kulfoldon elt, volt penze. Csokit sem vett, azt is inkabb elhozta otthonrol. Tavaly elutazott anyammal egy felnapra, arra nem volt kepes, hogy meghivja ot valamire, helyette a kocsibol ettek ami volt. Anyam hamar megsertodott es kiabrandult belole, de ez termeszetes. Az ember magara kolt, de masra nem. Milyen udvarlas az ilyen... Szoval anyam azota haragszik ra, de miattam eltekintett ettol, mert vele dolgoztam. Talan Augusztusban kezdodtek a problemak. Neha nem ugy szolt hozzam az ember, ahogy azt illett volna. Ilyenkor kezdtem azt erezni, hogy mar nem szamit, hogy en kinek a fia vagyok, de anyamert meg mindig odavan a mai napig. Most par het kimaradt, korabban is voltak napok/hetek amikor nem kellett menni. Lett volna egy szamomra fontos dolgom, de lemondtam, mert kellett neki a segitseg, jott meg egy masik ember is neki segiteni, rokona. Ket napot dolgoztunk harman, mindket nap 11+ oras volt. Valamiert a masodik nap az ember elkezdett ba*dmeg-ezni. Hozzam ki neki ezt, majd ne oda hanem ide vidd ba*dmeg. Ne ezt hanem azt huzd ba*dmeg, nehogy beleessen ez abba ba*meg... Semmi oka nem volt ra, hogy lekezelo stilusban igy beszeljen velem. Honapok ota segitettem neki onzetlenul, meg le is mondom az idopontomat es erre bunko velem, foleg masok elott. Mintha elfelejtette volna, hogy hanyszaz orat segitettem neki. Masnap mar nem is mentem. Mar tavaly ereztem, hogy valami nem stimmel ezzel az emberrel, eddig turtem el. Nem mondom, hogy nem vagyok sertodekeny, de en dolgoztam vele honapokig es toltottem vele napjaimat, ez nem is rendes munka volt, inkabb amolyan segitseg, legalabbis en ezt mondom, pedig voltak brutal nehez napjaink is. Anyagilag nem erte meg. Iyen embertol nem lehetett sokat varni. Rendes helyen ilyenert sokkal tobbet fizettek volna, ezt tudom. Szerettem volna befejezni azt amit elkezdtunk, inkabb ez volt az oka, hogy folytattam, de mar nem fogom tovabb elviselni ezt az embert. Szoval osszessegeben nem ertem, hogy miert kell igy viselkedni egy olyan emberrel, aki nagyon sokat segitett a masiknak. Anyamnak ezeket a sztorikat (mert van tobb is) ugy adtam elo, hogy finomitottam rajtuk. Annyit mondtam neki, hogy rossz az ember modora es ez nekem nem tetszik. Jo penzert elviselne az ember, de igy biztos nem, raadasul kozben meg anyamert odavan, de a gyereket meg ki nem allhatja?! En voltam a b*rom, hogy segitettem.