Valóban ilyen jó érzés felmondani?

Az utolsó munkanap már egy előtte hosszasan intézett folyamat legvége. Addigra már minden gondolattal eljátszott az ember. Persze hogy jó érzés és megnyugvás. Lezarult valami, ami már nem okozott örömöt.

Nem minden a pénz. Mérgező munkahelyen jó érzés felmondani.

Volt egy munkahelyem (gyár), ahová szó szerint fizikai fájdalom volt bemenni, mert folyton baßtattak a főnökök, a mi műszakunk volt a többi műszak csicskája, mindig ránk hagyták a szar legyártandó anyagokat, amikor pedig jeleztük a főnöknek, hogy ez igencsak igazságtalan így, azt mondta, hogy nem "ríni" kell, hanem elvégezni a melót. Akkor jöttem rá, hogy egy ilyen munkahelyen, ahol még a saját közvetlen főnököd is ellened van, dolgozzon az akinek 2 anyja van. Amikor az utolsó munkanapomon kimentem a kapun, szó szerint úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek, megszűnt az állandó stressz, az ingerlékenység, visszajöttek rám pár héten belül a leadott kilók is... Úgyhogy igen, ha kiszállsz egy rettenet helyről és már nem vagy odakötve, az fantasztikus érzés.