Mennyit érdemes megosztani a kollégáiddal a magánéleti dolgokkal kapcsolatban?

Nekem ebből lett elegem odahaza, és többé-kevésbé ezért jöttem ki külföldre (Hollandia) 16 éve. És nem bántam meg. Itt valahogy elfogadják, ha nem számolok be a magánéletemről, sőt azt is, ha meg se szólalok, csak ha azt a munka megkívánja.

Otthon meg, volt ahol még a nevemet se tudták, de már azt kérdezték, hogy van-e valakim, ha nincs volt-e már, ha nem volt, legalább szexelek-e, meg ilyenek. A másik meg a bérfeszültség, a masik zsebében túrkálás.

Idekint ezek valamiért nem jellemzőek, legalábbis én nem tapasztaltam a 16 év alatt.

A jelenlegi tapasztalataimat és munkahelyeimet nézve, azt kell írnom hogy a lehető legkevesebbet, de ha lehetséges akkor szinte semmit!

Nagyon oda kell figyelni, hogy kinek mit mondasz magadról és magánéletedről, mert jelenleg abban a világban élünk, ahol bármikor felhasználhatják ezeket ellened. Nyugodtan meglehet mondani a kollégáidnak, hogy bocs senkinek semmi köze hozzá, mert neked ebből már voltak rossz tapasztalataid.

Nekem a mostani munkahelyemen is vannak problémák a kollégáimmal, mert nem vagyok magamról mondani sok mindent. Annyit szoktam mondani, hogy dolgozni szoktam bejárni és nem haverkodni.

Valaki elfogadja és vannak akik nem igazán.

Nem lehet mit csinálni.