Miért érzem kellemetlennek ha így is kiakarok lépni?

Alvállalkozónál dolgozom egy nagyobb cégnél.

A főnököm teljesen ráhagy minket a cégre, csak problémák esetén védi meg az embereit, senkit nem enged kirúgatni (kivéve persze ha vállalhatatlan dolgot csinál) anyagi kár okozása esetén is ő fizeti ki egyben és részletben vonja le az adott személytől, vagy ahogy az illető szeretné.

Szabadságokat kiadja, ráadásul úgy ahogy kéred, minden egyes napoddal te rendekezel, egész évben 1-1 hét van amit nem enged kivenni senkinek ünnepek miatt, de ennyi.

Családi ügyek esetében is rendkívül segítőkész, rugalmas.

Viszont néha olyan paraszt tud lenni, hogy az nem igaz, de azt mondja hogy azért mert hangulat ember, és ő ilyenkor nem haragszik, csak így jön ki, 2 óra múlva elfelejti, és próbál változtatni csak nem nagyon megy.

A lényeg, hogy én 10 éve itt dolgozok, kicsit belefáradtam, kiégtem, szemétkedett is velem a cég, többször jeleztem a főnöknek, ideig-óráig jó volt, aztán újra ment a szemétkedés.

Találtam egy másik munkahelyet ami ideális lehet számomra, de a szívem mélyén még maradnék itt...vagyis 10 év után nehéz a váltás gondolata is.

Egyik nap bepöccentem, és pont bent volt a főnök, letámadtam hogy a hócipőm tele az egésszel, minden problémát felsoroltam, és mondtam hogy ha kell most azonnal kilépek.

Számítottam rá, hogy nem fog neki tetszeni, és azt mondja hogy akkor menjek, és akkor könnyebb lesz valamivel (tényleg olyan stílusban is mentem oda hozzá ami lehet kicsit sok volt)

De azt mondta, hogy most azonnal megy és intézkedik.

Ez meg is történt, és azóta minden rendben van, tényleg vigyázzba vágta a cég azon embereit akik irányítanak minket, és moderálták magukat, egész más így bejönni dolgozni.

Ez már hetek óta így van (soha ennyi ideig nem voltak ilyen normálisak)

Jó darabig azt éreztem hogy na így tudok maradni, de igazából nem. Tényleg rohadtul unom, semmi kedvem, energiám, az a legnagyobb baj hogy én itt szerintem kiégtem.

Változásra van szükségem, teljesen más jellegű munkát szeretnék csinálni, és amit kinéztem az számomra feljebb lépés is, egzisztenciálisan is meg pénzben is.

Csak most így kicsit szarul érzem magam, hogy a főnök ennyire kiállt mellettem, meg hogy alapvetően tök rendes főnökként is a fentebb leírtak miatt.

Szarul érzem magam ha arra gondolok, hogy odamegyek hozzá, és ezek után benyögöm, hogy lelépek.

Nyilván előbb utóbb eljönne ennek az ideje, de most pont rosszkor. Ha nem mentem volna oda hozzá hisztizni akkor nem érezném magam szarul.

A kérdés igazából az, hogy ez így szerintetek is kellemetlen?