Hosszas “szabadúszás” után nem érzed azt, hogy a munkaszerződés elvette a szabadságod?

Ötvenes nő vagyok, 28 éves korom óta szabadúszó.

Nem keresek sokat, lakásom megvan, egyedül élek, nekem 300.000 ft elég, valamennyi tartalékot is tudtam belőle képezni.

Egyszer, pár éve egy ismerős próbált rábeszélni, hogy dolgozzam kötött munkarendben a vállalkozásában, majdnem 2x ennyi pénzért.

A próbahónapot sem bírtam ki.

Nekem fontosabb, hogy azt csinálhassam, amit szertek, ami igazán fontos nekem, mint a több pénz.

50 felett vagyok, 28 éve vagyok szabadúszó. Egyszer volt egy "kiugrási kísérletem", multi, heti 40 órás, és nagyon jó pénz (kb. háromszorosa, mint amit a vállalkozásomból hoztam ki leadózva). Viszont nem tudtam megszokni, nagyon nagy kötöttség volt, így fél év múlva visszatáncoltam, azóta is "szabadúszok". A 40 óra szerintem is baromi sok, mindez úgy, hogy akkor még híre sem volt a home office-nak. Mindez megspékelve utálatos, folyton betartó munkatársakkal....

Nálam is hasonló, mint 1-esnél, nem keresem magam hülyére jelenleg (munkahelyeken azért nagyobb mértékben elszaladtak mostanság a fizetések, mint amit én tudok érvényesíteni az áraimban), de ezért a pénzért havi 10 napot dolgozom kb. Néha nézegetem az álláshirdetéseket, érdeklődök ismerősöktől, de ilyen ajánlatot egy munkahely sem tud tenni. Így maradok szabadúszó.

Én 24 éves vagyok de sosem tudtam elfogadni a 40 órás kötöttséget. Embertelen, hogy más ossza be az én időmet és teendőimet, meg a fizetésemet. Mi vagyok én, valami óvodás?

Nem akarok napi rutint, össze-vissza akarok élni ahogy nekem jól esik. 0-24 szabadságot akarok és nem érdekel, hogy amit csinálok az hasznos vagy haszontalan. Az sem nagyon érdekel, ha hosszútávon romboló hatású, mint pl. az ingyenélés.

Persze 24 évesen nincs tudásom és tapasztalatom vállalkozni, így maradok munkanélküli amíg tudok élősködni szülőkön, aztán ha kiraknak majd belehalok éhenfagyva, nem tudok jobbat. Nem fogok soha beállni a munka iparába, fix nem fogok bérrabszolgáskodni senkinek sem.