Másnak is ilyen kínkeservesen zajlik a munkakeresés?

Igen, - Magyarország ennyire képes 2024-ben!

Mindenkinek urai a "politikusok", háeresek, a városoké pedig a taxisok és a rolleresek, kerékpárosok, kutyatartók.

A saját szalonnáján túl senki nem lát, a munkakeresést pedig tudományos szintre emelt nyomozati tevékenységgé, embert alázó múltban kotorászássá, jövőt ellehetetlenítő jelenné "fejlesztették" munkahelyükön lebetonozott állatok, akik köszönik, jól elszemétkednek mindenkivel a törvényi felhatalmazás, biztatás árnyékában.

Magyarország előre megy - a lenini úton - és nem hátra!

Nekem nem, de nem csak helyben keresek.

Van, hogy napi 5-6 óra ingázás lesz belőle.

Kocsival meglenne 4 óra alatt de vonaton tudok aludni.

Igen, és pályakezdőként még kilátástalanabbnak látom a helyzetet. A környezetemben is ez megy, az egyedüli kivételek azok, akik protekcióval jutnak be az adott hely, adott pozíciójára, vagy eleve duális képzésen voltak az egyetemen.

A jéghegy csúcsa az volt, amikor pár napja olyan diákmunkaként meghirdetett diákmunkát találtam, ahol már tapasztalattal kerestek munkaerőt.

Igen. Én a bérigényt már el is engedtem, elfogadom, amennyit ajánlanak, és néhanapján behívnak interjúra, de szinte kizárólag olyan helyre, amikről csupa szörnyűséget olvasni a munkaportálokon és hatalmas a fluktuáció.

Olyan munkahelyekre, ahol az érdeklődési körömből adódóan szívesen dolgoznék és papíron is megfelelnék az elvárásoknak, ráadásul van több évnyi releváns tapasztalatom vissza sem hívnak vagy kapásból jön az elutasító e-mail.

Ilyenkor sosem értem, hogy mi lehet a gond: az, hogy túl messze lakom, van az önéletrajzomban valami red flag (pl. lyuk egy félbehagyott egyetem miatt, túl sokáig voltam egyetlen, nem túl nívós munkahelyen), esetleg az előző munkáltatóm személyesen ismeri a főnököt és kitálalta az összes hibámat, passz.

És szintén nem csak a saját városomon belül nézelődök (itt helyben csak diplomás mérnököket keresnek több évnyi tapasztalattal), hanem bevállalva a napi ingázást budapesti állásokra is jelentkezek.

Egyrészt a választék is nagyobb, ráadásul onnan legalább az esetek felében-negyedében eljutok az interjúig. Igaz, itt az első kérdésük felém egyből az, hogy mikor tudok felköltözni? (Majd ha lesz munkám és pénzem.)

Mindenesetre lényeg, ami lényeg, most sokkal nehezebb munkát találni, mint az elmúlt időszakban bármikor. Korábban is próbáltam többször dobbantani a munkahelyemről, és akkor kétszer-háromszor ennyi választék volt számomra releváns helyekből. Most meg kb. semmi.

A nyári szabadságok miatt lehet ez?

Augusztus-szeptembertől van rá esély, hogy fellendül valamelyest a munkaerőpiac?