Tettek már szóvá olyan dolgot a munkahelyen, amihez amúgy semmi közük nem lett volna?

Hogy miért töröltem magam face-ról.

A munkához nem sok köze volt a facebooknak. Csak épp így már nem látták, miket rakok ki, nem tudtak min csámcsogni.

Megváltoztattam a születési nevemet 18 évesen. Az apai ági rokonokkal nem tartottam a kapcsolatot soha. ők se reklámozták hogy rokonok vagyunk. Anyai ágról meg csak anyám van.

Az egyik munkahelyemen, kb 25 évesen már az első hetemen nyomozgattak hogy kik a szüleim. Kérdezték hogy xy az apám? Nem? Biztos? (Nem b+ te tuti jobban tudod, Columbo)

Facebook bejegyzéseket kitárgyalták (nyaralás, benti macskás képek, akvárium), ami miatt töröltem azt a pár munkatársat akik bejelöltek.

Miért nincs facebookon nyilvános kép rólad?

Pont ezért, hogy ne nézegessétek.

Miért nincs gyereked?

Miért vagytok együtt a barátoddal? Mi közös van bennetek?

Miért nem csokozol te is? (Mostanában ez felkapott kérdés)

Általában azt válaszolom hogy azért, mert anélkül is lett házam hogy kiszartam volna 3 gyereket. Ezzel legalább megsértem őket 😁 mindig magukra veszik

Előző munkahelyemen egy gyárban dolgoztam operátorként. Rengeteg sok negatív tapasztalat után, már tudatos voltam és úgy kezdtem a munkahelyen, hogy már a legelső napokon igyekeztem a körülöttem levő közvetlen környezetemben dolgozó munkatársaimat letiltani. Illetve a saját profilomat annyira lekorlátoztam, hogy a legkevesebbet lássák rólam idegenként. A mai napig úgy van beállítva, hogy senki sem tud rám keresni, illetve ha valaki idegen mégis meglátodatja a profilomat, nem lát semmit csak a profilképemet.

Volt már olyan munkatársam (mondjuk egy idióta hülyegyerek volt) hogy táppénzen volt, játszotta a beteget, közben meg a plázában kérte meg a barátnője kezét. Minderről live videó stb stb. Na neki már nem kellett visszajönnie dolgozni.

Nem jó ha az életünket Facebook-on éljük, vagy mások szeme elé tólunk mindent magunkról. Nem tudhatjuk, hogy mikor és kinek szúrjuk a szemét, és rossz indulatuan alánk pakolhatnak.

Egyébként érdekes, mert ezen a munkahelyen ennek ellenére nagyon jóban voltam mindenkivel, és engem is nagyon szerették. Annyira viszont soha nem engedtem magamhoz közel senkit, hogy kiadjam magam.

Igen én is voltam, meg vagyok sokszor a mai napig úgy táppénzen, hogy semmi bajom, csak simán nincs kedvem dolgozni. De erről senkinek semmit, nem mondok még csak sejtetésként sem. Beteg vagyok, a főnöknek jelzem és slussz passz.

Na kicsit magyarázkodósra sikeredett, de a lényeg, hogy nem kell kiadni, kiteregetni az életed senkinek.