Mennyire jellemző az, hogy emberek ingyen dolgoznak napi 4-5 órákat is akár (nagyobb multik)?

Karrieristák vagy éppen rászorulnak.

Manapság gyakori, hogy egyszerűen eltűrik, mert ennél már csak rosszabb lehet. Teljesen megértem őket. Én csak a Facebook csoportban olvasom /amely erre "szakosodott"/, hogy manapság egyes multik és kisvállalkozások hogyan sajtolják ki az embert. Lehet nekik ez belefér, mert ennél sokkal rosszabb helyről érkeztek vagy csak hallották, hogy rosszabb lehet máshol.

Nem jó dolog, de szánalmasnak akkor se nevezném.

Ja igen, amikor 7 évet a rendezvény iparban dolgoztam volt, hogy napi 24 órát dolgoztam és a másnapomba is jócskán belenyúltak egyes melók! Ez alatt megkerestem a lakásra valót és a tartalékot egy nyugodtabb életre.

Mondjuk annyiban mákom volt, hogy 10 éve még 12 milláért lehetett venni normális kecót! :)

Igazából nem ők a szánalmasak hanem az hogy ilyen világban élünk

Muszáj vagy dolgozni mint egy rabszolga

Volt olyan kollégám aki hamarabb ment később jött el úgy hogy nem kapott több fizetést max egy köszönömöt (kis cégről van szó)

Aztán erre rá is kaptak,sőt szinte elvárták tőle

DE nem mert szólni hogy ez nem f@sza mivel rá voltak szorulva a pénzre

Én dolgoztam egy magyar gyárban, na ott ment az, hogy kéthetente szombaton ingyen kellett dolgozni, legalábbis elvárták. Én perssze beintettem nekik, de a többiek meg morogtak rám, hogy akkor nekik kell többet dolgozni, többször bejönni helyettem is. Mondtam, hogy ők a hülyék, ha ezt így gondolják. Persze nem sokáig dolgoztam ott.

Amúgy most meg tényleg örömmel egy közhasznú civil egyesületnek dolgozok sokkal többet rendszeresen tök ingyen, de ez tényleg egy nemes dolog, nem egy szarrágó kizsigerelő embert szolgálok ki.

Szerencsére nálunk csippantós rendszer van, így egy perc sem veszik el, de ez egy külföldi munkahely. Mindig fizetik a túlórát és vannak lecsúsztatások is.

De volt olyan munkahelyem, ahol minden csak szóban ment. A túlórát meg néha fizették, néha nem.

Olyan is volt, ahol elvárták, hogy írjak otthonról, de nem fizették ki.

Tapasztalatom szerint, a közepesen nagy cégek betartják a szabályokat, mert nem olyan kicsik, hogy ne néznék őket, de nem is olyan nagyok, hogy az állammal fű alatt ki tudnák játszani (mert már a nemzetgazdaság fontos részét képezik).

A kisebb családi vállalkozások gyakran vártak el tőlem fizetetlen túlórát, a főnöktől függött, hogy le lehet-e csúsztatni, a rendesebbje engedte olyankor, amikor nem volt annyi meló.

A nagyon nagy cégeknél (több, mint 500 fő) meg elvesztem a tömegben. Mindenki hajtott az előléptetésért, ha pedig sokat pampogtam volna a túlóra miatt, akkor egy olyan beelőz, aki tovább bírja. Persze ez a cégnek jó, hiszen az adott csapatban csak egy vagy két ember kaphat előléptetést, de mindenki hajt. Sokszor ezt nem is várják el ilyen helyen, csak kialakul.

Olyan helyen is dolgoztam, ahol megtiltották a túlórát egy bizonyos mennyiség után.