Mennyire vagy érzékeny az ilyen stílusra? Te bírod kezelni?
Új munkahelyem van, ahol a vezetőség finoman szólva rideg közeget teremt. Természetesen a meetingeken mindig elhangzik az egy család vagyunk és rendszeresek a csapatépítő programok, de a munkanapok úgy telnek, hogy szikrázik a levegő. Nem szabad egymáshoz szólni, ha valaki nevetni mer munka közben, a főnök asszony szemei szórnak szikrát. Ha csak 5 perccel elindul valaki korábban haza, mert megy a vonata, húzza a száját, annak ellenére, hogy azt az 5 percet máskor ledolgozza bőven.
Nemrég önszorgalomból megcsináltam valamit és átküldtem neki ellenőrzésre. A válasz a következő volt:
"Ez így nem jó!"
Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny az ilyesmire, de mindig is próbáltam úgy kommunikálni az emberekkel, hogy érezzék benne a pozitív hozzáállást. Pl. ezt a választ, ha én fogalmaztam volna meg, a következő lett volna: "Köszönöm, hogy megcsináltad; ugyan nem a te hibád, hogy ezt még senki nem tanította meg neked, de beszélünk róla és kijavítjuk, hogy legközelebb már tudd ezt is."
Azt már megszoktam, hogy nem tanítanak, magamtól kell dolgokra rájönnöm, de legalább a stílus lehetne más. Dolgoztam olyan helyeken, ahol nekem kellett megtanítani az újonnan érkezőket a belső rendszer használatára, de mindig igyekeztem, hogy ne keltsek bennük rossz érzést és érezzék, hogy ott vagyok, ha segítség kell.
Érdekel, más hogyan látja ezt? Tényleg olyan nehéz kedvesnek lenni? Nem a barátnője akarok lenni a főnök asszonynak, hanem csak jól esne, ha emberibb hozzáállást tanúsítana.
válasza:Azok alapján, amiket leírtál, egy dolgot látok, illetve egy észrevételem van.
Amit látok, az az, hogy úgy tűnik, a követett és vallott vállalati értékek fényévekre vannak egymástól. Az összes munkahely puffogtatja a jól csengő közhelyeket, hogy "családbarát", meg "ügyfélcentrikus", meg "dolgozóbarát", meg társai, mert azok olyan flancosak (vallott értékek). Aztán amikor benézel a motorháztető alá, kiderül, hogy itt aztán minden van, csak az nem, amit állítanak (követett értékek).
Ezzel kapcsolatban baromi nehéz felnyitni a döntéshozók szemét, mert kvázi a vállalati identitást kérdőjelezed meg - az meg ugyanolyan, mint az egyéni: utáljuk, ha valaki "beleköt", függetlenül attól, jogos-e vagy sem.
Az észrevételem pedig annyi, hogy a leírásból számomra nem derül ki: csak a "kedves" főnökasszony ilyen, vagy ez általános trend a cégnél? Mert ha előbbi, akkor visszaszívom a fentieket. Ha utóbbi, akkor viszont komoly szervezeti szintű problémáról beszélünk.
Egy szó mint száz: nem, nem normális (vagyis nem kellene annak lennie). Így vagy úgy, de ez nem tolerálható vezetői viselkedés. Egy vezető nem attól lesz jó vezető, hogy megtestesíti a modernkori gestapót.
Én minden bizonnyal megpróbálnék vele leülni beszélgetni, hogy ez így nem oké. Ha süket fülekre talál, akkor is legalább elmondhatod, hogy Te megpróbáltad. Utána az lenne a következő lépés (ha egyáltalán létezik ilyen opció), hogy átkérem magam máshova. Ha az sem működik, akkor feltenném a kérdést: akarok én itt dolgozni?
Ha most váltottál munkahelyet, akkor lehet, hogy még próbaidőn belül vagy, simán felmondhatsz.
válasza:#1 Köszönöm tartalmas válaszod!
A helyzet az, hogy ez egy 30 éves vállalkozás, amit a főnökeim (egy házaspárról van szó) indítottak. Amióta itt vagyok, már két nagy balhét hallottam, az egyik egy informatikus kirúgása volt, ami úgy zajlott, hogy a kirúgott fél és a főnököm torka szakadtából ordított egymással fél órán át, aztán a volt kolléga összetörte a telefont. Egyikőjük viselkedése sem volt elfogadható, hallottam, ahogy az informatikus beszélt a főnökkel, konkrétan a sorozatos késését tette szóvá a főnök, amire az volt a válasz, hogy "leszarom" és itt kattant el a főnök agya. Ellenben azt gondolom, hogy egy vezető nem engedi idáig fajulni a dolgokat és főleg nem a többi dolgozó előtt, mindenki lemerevedve ült a székében és még levegőt is alig mertünk venni.
Ezen kívül egymással is állandóan harcolnak, gyakran előttünk szócsatázik a házaspár, nem is akármilyen stílusban. Egy-egy ilyen vita után érezhető, hogy a főnök asszony a dolgozókon igyekszik oldani a férje által benyelt feszültséget.
Gondolkodtam már azon, hogy leülök velük beszélni, de a régi kollégák szerint veszett fejsze nyele, eddig senki nem ért el semmit. Két dolog miatt válnék meg nehezen ettől a munkától, az egyik hogy a kollégákkal nagyon jól kijövök, a másik, hogy 80%-ban home officeban dolgozunk.
Gyakran kapok olyan tanácsot a családban, hogy azon a kevés napon, amikor be kell mennem az irodába, próbáljam elviselni, de néha nehéz. Persze, én is tudom, hogy hosszútávon tényleg az lesz a megoldás, hogy tovább állok, de naivan mégis próbálom keresni a másik megoldást, hátha...
válasza: válasza: válasza:Volt olyan fönököm aki a szememre hänyta, hogy nem erkezek 15 perccel elöbb a munkäba es föl volt häborodva hogy nem vagyok hajlando ingyen napi 15 perceket ajändekozni neki... Ha a melo vegen toväbb kellett maradni azt mindig kifizette, csak a kezdes elöttieket soha...
Mondjuk az volt az egyetlen olyan munkahelyem ahol evi 4 honapot tulorät csusztattam.. Jan 2töl Mäjusig teljes fizetessel szabadsägon voltam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!