Helytelen dolog megkérdezni a főnöktől, felettestől egy nekem nem tetsző dologról, hogy az miért úgy van?

Azt nembérti a magyar dolgozó, hogy ő nem egy bölcsödés, hanem egy egyenrangú felnőtt ember.

Persze a főnökseggfejnek nem tetszik, ha a biorobot öntudatra ébred, de ne add fel, húzgálja csak a pofáját nyugodtan. Értelmes választ azonban ezektől a profitéhes, telhetetlen szarzsákoktól ne várj.

Megmondom én a logikát:minden percedet, minden energiádat, az utolsó darabka bőrödet is szeretnék lehúzni. Csak az fáj nekik, ha szabadságot meg fizetést kell adni! Igazi métely az összes.

Azért a dolgozókat sem kell félteni, ha a munka rövidebbik végét kell megfogni...

Igazából felnőtt embereknek, munkavállalóknak, és különösen munkáltatóknak, tudniuk kellene, hogy mi szolgálja az érdekeiket és mi nem, továbbá, hogy tudásuk, tapasztalatuk és helyzetük tükrében mit érdemes meglépni és mit nem.

Sok dolgozó naphosszat szidja a főnököt, de mégsem vált munkahelyet. Ja, hogy máshol sem jobb? Ja, hogy semmihez sem ért, csak ahhoz, hogy bedobozolja, amit kiköp a gép? Hát, akkor talán kevesebb észt kellene osztani, hogy maradjon neki is abból a kevésből.

Másik oldalról, a főnököt nem zavarja, ha hetente cserélődnek a dolgozók? Hatékonyabban tud dolgozni egy olyan gárda, amelynek mindenkori nagy része csak "most jött"? Jobban megéri a 30%-os termelékenység-kiesés, ha egy tapasztalt dolgozó elmegy (a konkurenciához!), mint 10%-ot emelni a bérén? Jobban megéri folyamatosan többszázezres hirdetéseket futtatni a Profession-ön, mint legalább BEHÍVNI a pozíciónak mindenben megfelelő jelöltek közül néhányat?

De elég az hozzá, amit a főnökömnek mondtam a legutóbbi munkahelyen: maga szerint, ha szemet hunynak a sunnyogás fölött, és azt a lovat ütik, amelyik a legjobban húz, akkor hosszú távon kik mennek el és kik maradnak?