Miért nézik le azokat, akik nem akarnak dolgozni?

Én például nem akarok. Nyilván fogok, mert nincs más választásom, de minden bajom van, ha rágondolok. Ha anyagilag megengedhetném, biztos nem is dolgoznék.

De miért fáj ez sokaknak? Személyesen nem sok embert ismertem, aki szeretett volna dolgozni. Mindig azt hallgattam, hogy milyen rossz, hogy már megint menni kell és hogy bárcsak már jönne a nyugdíj vagy a lottó ötös. De elhiszem, hogy van olyan, akinek öröm a munka és nekem nem fáj az ő örömük. Akkor másnak miért fáj, hogy aki megteheti, hogy ne dolgozzon, az sokszor nem is dolgozik? Irigység? Vagy egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy vannak munkák, ami nettó szenvedés lelkileg, fizikailag és az ember semmi pozitívat nem tud kivenni belőle, csak egyre kevesebb és kevesebb lesz tőle?