Szeretitek a munkátokat, elviselitek, esetleg utáljátok?

Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy a munkámat szeretem, de az embereket nem. Sok a pozitívum, de akad sajnos negatív is. Nehéz elkerülni, hogy ne legyenek problémás ügyfelek (cégek) és olyan munkatársak akiket nem kedvelsz. (Ha csak nem a tiéd a cég.)

IT területen vagyok.

Érdekes sztori.

Fiatalon tűzoltó akartam lenni, de aztán hagytam magam lebeszélni. Voltam nyomdász, ingatlanos, bróker, költöztető, stb. Aztán kissé megkorosodva létesítményi tűzoltó lettem. Ez ugyanolyan, mint az ún. hivatásos, katasztrófavédelmisek, csak mi egy ipari telephely biztonságáért vagyunk, bent, zárt helyen, de a feladatunk ugyanaz, mint a hivatásos kollégáknak.

Szeretem. Eleivel nagyon lelkesített, de még ma is szívesen csinálom, kedvelem, soha nincs olyan, hogy "úbahhameg melóba kell menni", persze egy passzívjövedelmes, nem munkából megélő, vagyonos magánzó szabadúszó szívesebben lennék, de ezzel is nagyon jól elvagyok.

Szeretem, de már nem annyira mint régen.

Maga a munka jó, viszont a körülmények annyira nem. Az épület egyre régebbi, egyre rosszabb állapotban van, a környék is egyre rosszabb, tisztaság és parkolás és minden szempontjából.

Egy irodaépületben vagyunk, 5 különböző bérlő. Sok új bérlő van. Régen mindent meg tudtunk beszélni, oldani. Most bármi van, senkit sem érdekel. Nem figyelnek az alapvető biztonsági kérdésekre sem. Fárasztó és idegesítő a munka mellett még ezekkel is foglalkozni.

Jobban örülnék egy 4 napos munkahétnek. Ha valami határidős vagy sürgős munka van, azt úgyis megcsináljuk mindenképp, nem menne a munka rovására.

Pénzügy-IT-marketing határterületen vagyok, már évek óta, pontosabbat most nem írnék.

Jelenleg leginkább külföldi céges ügyfelekkel emailezgetek és oldogatom meg az ügyeiket, de volt amikor egészen más jellegű dolgokat csináltam, pl. sokkal adatosabb melót.

Jó volt az is, emez talán annyiból jobb hogy többfelé kell kommunikálni, párhuzamosan futnak az ügyek, és sok mindent meg lehet tanulni a cégről és a rendszereiről.

Volt, amikor nem annyira élveztem az ilyen munkákat.

Sok minden változott, nekem a HO is egy megváltás-szerű élmény volt, de a légkör is elég jó ennél a cégnél és az is fontos hogy jók a körülmények, jók az eszközök, vagy pl. hogy nincsenek extra, nehezítő lépések építve a folyamatba.

Ami nehézséget okoz az a kötött munkaidő, a túl sok idő a gép mögött, a kevés mozgás, a kevés kintlét a napon, friss levegőn.

Pár éve még én is passzívjövedelmes korainyugdíjas lettem volna legszívesebben, előtte kreatív szakmákat űztem volna szívesen...

...amire ma vágyok az a gazdálkodás, élelmiszer-előállítás. Ha csak a mai munkám, vagy annak egy rugalmasabb változata MELLETT csinálhatnám, az is bőven elég lenne, nem akarok mindent eldobni. Pl. ha nem kéne minden egyes nap 8 órát elérhetőnek lenni, hanem letudhatnám hétfő hajnalban a munka dandárját, kedd-szerda dél körül pár meeting, aztán csütörtök-péntek este még vinnék tovább pár meglévő ügyet, az szuper lenne.

Minden lehetséges, így ez is, pár éve a teljes HO is csak álom lett volna, ma meg valóság.