Teljes munkaidőben foglalkoztatottak, ti hogy nem ölitek meg magatokat?

Kétségbe vagyok esve, én ezt NEM fogom tudni csinálni még 40 évig (ha egyáltalán lesz még nyugdíj addig). Az élet sz*r. Felkelni 6-kor, hogy elérjem a 6:30-as vonatot, lerak 7:30-kor Pestre, majd 30 perc BKV, hogy 8-ra beérjek a munkahelyemre (mindegy milyen munkahely, minden munkát rühellek amit életemben csináltam, akármi is legyen az). Majd 16:45-kor eljönni, hogy rohanva elérjem a 17:15-ös vonatot ami lerak 18:20-ra, majd gyalogolás és 18:30-ra hulla fáradtan hazaesek. Majd beülök a gép elé és sírok, hogy sz*r az élet. Időm nincs semmire, mert 21:30-kor már alváshoz készülődök. Akik teljes munkában éltek, mégis hogy a francba nem öltétek még meg magatokat?

Én megfogom ez fix, de előtte azért kipróbálom milyen alkoholistának, drog/fű függőnek lenni, HÁTHA segít. A munkaváltás nem segít, minden munkát egyöntetűen utálok. Akkir éreztem magam boldognak, amikor szüleim eltartották az ingyenélő seggemet 1 évig és a magam pénztelen ura voltam, de már nem engedik ezt sajnos. Nekem az élet nem élet.