Teljes munkaidőben foglalkoztatottak, ti hogy nem ölitek meg magatokat?
Kétségbe vagyok esve, én ezt NEM fogom tudni csinálni még 40 évig (ha egyáltalán lesz még nyugdíj addig). Az élet sz*r. Felkelni 6-kor, hogy elérjem a 6:30-as vonatot, lerak 7:30-kor Pestre, majd 30 perc BKV, hogy 8-ra beérjek a munkahelyemre (mindegy milyen munkahely, minden munkát rühellek amit életemben csináltam, akármi is legyen az). Majd 16:45-kor eljönni, hogy rohanva elérjem a 17:15-ös vonatot ami lerak 18:20-ra, majd gyalogolás és 18:30-ra hulla fáradtan hazaesek. Majd beülök a gép elé és sírok, hogy sz*r az élet. Időm nincs semmire, mert 21:30-kor már alváshoz készülődök. Akik teljes munkában éltek, mégis hogy a francba nem öltétek még meg magatokat?
Én megfogom ez fix, de előtte azért kipróbálom milyen alkoholistának, drog/fű függőnek lenni, HÁTHA segít. A munkaváltás nem segít, minden munkát egyöntetűen utálok. Akkir éreztem magam boldognak, amikor szüleim eltartották az ingyenélő seggemet 1 évig és a magam pénztelen ura voltam, de már nem engedik ezt sajnos. Nekem az élet nem élet.
válasza:Hát le a kalappal ha elég 6-kor kelned,hogy elérd a 6:30-as vonatot.Nekem reggelente 1,5 óra kell,hogy elkészüljek.
Amúgy én is így-valahogy èlem az èletem,de nekem talán jobb is így,mert ha nem dolgozom,van időm hülyeségekre,amelyek hosszabb tàvon ártanak.
De azért mindig van valami szabadnap,ünnep,hosszú hètvège stb.
Azért fontos,hogy ne utàld a munkád,és hogy megleld az örömed az apróságokban is.
6:15-kor már az ajtóban állok. Már nem érdekel, hogy bűzlöm ha esetleg tegnap nem zuhanyoztam, nem mosok reggel fogat, arcot is csak 3mp alatt mosok, nem fésülködöm, reggelimet anyám megcsinálja amíg az öltözéssel szenvedek. Az a baj, hogy én nekem nem segít a munka. Nem eltereli a rossz dolgokról a figyelmet, hanem 1: vagy késlelteti és otthon az egész egyszerre csapódik rám vagy 2: Nem tudok a munkámra koncentrálni és a rossz dolgok elöntik az agyam, ilyenkor nem tudom ellátni a feladataim sem.
Nem segít az, hogy van szabadnap. Én úgy vagyok vele, ha nem az egész életem az enyém akkor semennyi sem az enyém és valaki rabszolgája vagyok. Olyan munka meg nem létezik, amit ne utálnék. Tenni dolgokat: utálok
válasza: válasza:Hu hallod en volt hogy 12 oraztam minden nap 7-10-ig komolyan néha már azt is összekavartam hogy épp jövök melóból vagy megyek melóba összevissza ültem néha màr fel a metrora is. De pár megállora volt a lakastol amugy.
Azota másik munkám nekem is haspnló 7:3p ra kell beèrnem ez miatt 6:30 kor rohanás, es este 17 re erek haza, es minden nap ugyanaz odaut melo visszaut vacsi alvás, odaut melo visszaut vacsi alvás. Komolyan neha ugy megyek be a meloba hogy azt érzem mintha haza se mentunk volna már jöhetek vissza...
Talán tegnap mondtam is a munkatarsamnak hogy utálok már hazamenni is, mert johetek egybol vissza, nemhogy lenne inkább a munkahelyen fürdő, háló akkor és kész.
Meg még az is kiborít már hogy reggel felöltözöm este le, reggel fel este le reggel fel este le mint vmi idiota fel le fel le fel le fel le.
Es ezzel telik az életem!
Kulsőre rohamosan öregszem is egy rovidebb szabi alatt szinte gyönyörűvé változok, a munka alatt meg bányarémmé!
Részvétem sorstársak... A rugalmas munkaidejű, heti 3 home office-os munka meg ritka, mint a fehér holló. Főleg egy semmihez nem értő pályakezdőnek... Előbb nyerem meg a lottót, mint hogy ilyenekre felvegyenek. Jobb lenne ez tény, de a rabszolga érzést nem nagyon oldaná meg, úgy gondolom...
Ötös amit írtál de jól leírja a mindennapjaim. Fel-le-fel-le, odaút meló visszaút vacsi alvás, odaút meló visszaút vacsi alvás. Mint valami teljesen idióta rabszolga, úgy érzem magam.
válasza:Jó könyveket olvasni a vonaton? Ami átvisz egy másik világba.
Én a krimiket szeretem. Munka után jólesnek.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!