Ha régóta fennálló nézeteltérésed van egy munkatársaddal, akkor azt a feletteseddel vagy vele beszéled meg, hogy megoldást találjatok rá?

Érdemes előbb vele, aztán a vezetőkkel beszélni, ha van közvetlen felettes, csoportvezető, vele előbb.

Nekem van egy kollégám, kiállhatatlan mindenkivel már legalább öt éve, előtte csak pletykás meg kupis volt, most már a nyílt konfliktus sem ritka tőle, sumákol és hazudozik. Én vele is próbáltam beszélni meg a feletteseinkkel is, de azt mondták, egy éve van kb a nyugdíjig, addig nem küldik el, nem is szándékoznak semmit tenni az ügyben, ne vigye a cég rossz hírét...

Csak a felettesed tudja megoldani.

Millió csökött agyúval találkoztam akik váltig állították, ők nem tudják megoldani a problémát.

Amikor nyomás alá kerültek egy leordítással, mind "felokosodott".

Ahhoz, hogy kulturáltan rendezhess ilyen jellegű konfrontációt, kell egy partner is, - aki hajlandó arra, hogy kulturáltan kezeljen, dolgozzon fel egy ilyen tartalmú kommunikációt és ez még nem elég önmagában, mert a kialkudott részleteket ezt követően érvényesíteni is illik, amit normálisabb helyeken józan medrű alkalmazkodásnak hívnak.

Amikor ezt nem lehet megvalósítani, akkor lépnek életbe a különböző kombinációk, - a 6-8-10, akárhány szemközti beszélgetések, érdek ütköztetések. A probléma rendezését sok esetben maguk a főnökök lehetetlenítik el, mert vagy közönyösek a beosztottjai közötti feszültségek kezelésének irányába vagy maguk is tevékenyen gerjesztik ezeket a konfrontációkat az "Oszd meg és uralkodj!" elvét érvényesítve.

Ahol normális főnök van, ott ilyen nem fordulhat elő, mert az első apró jelre elkezdi keresni a megoldást és már csírájában elfolytja ezeket az ellenségeskedéseket - mert az érdeke az, hogy az emberek egy közösségként, hatékonyan dolgozzanak, nem az, hogy egymás energiát őröljék fel a közösbe tett teljesítmény rovására.

8: így van.

Nekem az ilyen jellegű nézeteltéréseim mind abból adódtak, hogy 'le akartak uralni', ilyen helyzetekben pedig hiába is próbálnam megoldani négyszemközt. Mondjam neki, hogy ezt így ne? Kiröhög, megaláz, eltereli a szót, legjobb esetben is csak megpróbál lebeszélni az asztal alá.

Ilyen kommunikációs stílussal én nem tudok mit kezdeni, azon túl hogy elmondom 3-4× a saját álláspontomat.

Mivel süket fülekre talál(t), a felettesem felettesétől kértem segítséget.

Ebben én nem látok semmit, ami problémás lenne, vagy amitől én problémássá válnék.

Ha van egy mezei munkatársad, akár másik akár ugyanabban a csapatban, neki is a felettesével próbálsz meg beszélni, ha kezelhetetlenné válik.

Szerintem ez lenne a normális. Ha valaki velem nem találja a hangot, az is a felettesemhez menjen, ne egymás idejét raboljuk, és ne a hátam mögött fúrjon.

Az más kérdés hogy az én esetemben erre sosem volt szükség, és mindig én voltam aki után sajnálkozott a normálisabbja, miután eljöttem.