Miért számít még mindig elitnek az, ha valaki tanár?

Tanárként írom:

Sajnos hosszú évek "munkája", hogy ennyire lezuhant a társadalmi megbecsültsége a pedagógusoknak. A tanári szakma mindig is egy elismerésre méltó szakterületnek számított, hiszen közfeladatot ellátó munka. És szerintem az egyik legfontosabb dolog a világon.

Emlékszem, amikor még én voltam általános iskolás (pedig ez nem volt olyan rég a 35 évemmel), hogy milyen tisztelettel beszélt mindenki a tanárokról, pláne vidéken. És még akkor sajnos(!!) a tasli, vonalzó is bevett nevelési módszer volt. Ezeket főleg a fiúk kapták, akik azon voltak, hogy otthon ki ne derüljön, mert akkor jött a másik tasli, hogy miért nem figyel az iskolában. Ezt egyáltalán nem arra mondom, hogy így volt helyes, mert nem volt az. Viszont manapság én azt látom, hogy körülbelül minden a pedagógusokra van kenve.

Például nemrég volt egy olyan esemény is a sulinkban, hogy a kollégám szervezte a szalagtűző programot, és ugye szavazni kellett a diákoknak, hogy melyik helyszínt válasszák. Kollégám tényleg egy lelkiismeretes, jószándékú ember, rengeteg plusz munkát csinál. Megfontolásra javasolta, hogy a szavazásnál vegyék figyelembe azt is, hogy válság van, és a kevésbé tehetőseknek probléma lehet a drágább helyszínt kifizetni. Végül az olcsóbb helyszínt szavazták meg a gyerekek. Erre a következő szülői értekezleten bizonyos szülők fel voltak háborodva, hogy a kollégám manipulálta a szavazást, és kifütyülték(!). Minősíthetetlenül viselkedtek. Úgyhogy végül a puccos szülők miatt kellett a drágább helyszínt választani, mert milyen lenne már ha nem az lenne... Szóval ilyen ügyekre én is azt mondom, hogy tulajdonképpen minek is csináljuk az egészet... Nem beszélve arról, hogy a szalagtűző főpróba az őszi szünetben volt (azaz nem munkanapon), az esemény maga pedig vasárnap (nem munkanapon). De ezt még sokat tudnám sorolni, hogy mik azok a dolgok, amik soha sehol sincsenek kifizetve. Például kirándultatás (egész napos felügyelet, programszervezés, engedélyek beszerzése, jegyek-szállás-kaja saját zsebből), vagy bármilyen más programszervezés, diáknap, szerenádos megvendégelés. Például utóbbi téma volt a tanáriban a múlt évben (hogy ez kb fejenként 15-20 Ft saját zsebből), ami sajnos nonszensz, hiszen örömmel és jó érzéssel szeretnéd vendégül látni a diákjaidat:(

Finoman jelzem, hogy a tankerület heti 2x45 perc ofő tevékenységet fizet ki (nálunk olyan bruttó 40E Ft a hónapra, szóval ez bruttó 5000 Ft/tanóra), ami a naplózás, hiányzások kezelése, egyéni problémák, ofői óra bőven lefed.

Sajnos, ahogy fentebb is írta valaki, ez egy ördögi kör, ami most van. A "jó" tanárok lelépnek, nem is jelentkeznek már. Többségében maradnak azok, akik ki vannak égve, a nyugdíjat várják vagy nincs más lehetőségük. Rájuk egyre több helyettesítés és bizonytalanság vár. Nem beszélve arról, hogy a tananyag mennyisége is növekszik, rengeteg a korlát abban, hogy mit és hogyan tanítson a tanár.

Már amennyiben bizonyos tárgyakból van még szakos kolléga...

Szerintem ezt körülbelül egy 10-15 év lenne helyrehozni. Magas egyetemi ponthatárokkal, magas fizetéssel, erős követelményekkel. Így olyanok jelentkeznének erre a pályára, akik a legjobb eredményeket érik el. De ez szerintem nem fog bekövetkezni belátható időn belül, így marad a sok alkalmatlan kolléga a pályán. Vagy már lassan semmilyen kolléga. Dehát ki is az a bolond, aki most gimisként a tanári pálya mellett dönt, amikor az ócsárolást kapja a társadalomtól... :(

Ellenben, ha ügyes vagy, jól csinálod, odaadó vagy, normális, akkor semmilyen elismerésben nem részesülsz... És ezt a teljesítmény alapú bérezés sem fogja megoldani, mert pont ez nem fog kiderülni a munkádból a szempontrendszer szerint. Inkább valami olyasmi, hogy ki hogy fekszik a vezetőknek. Ja amúgy meg sávos rendszer is a minimum összegek felé mutat, úgyhogy párezer forintokon megy a téma, hogy ki mennyit keres az új rendszerben.

Egyébként őszintén sajnálom, hogy sokaknak ilyen rossz élmények maradtak meg a tanáraikról. Nekem nagyon sok jó tanárom volt, akiknek rengeteget köszönhetek.

Viszont!

Ehhez kellett a saját erőbefektetésem is, figyelmem, szorgalmam. Nem vártam el, hogy mindent a számba tegyenek. Ez egy 30-40 fős osztálynál amúgy is lehetetlen küldetésnek tűnik. Sajnos ez is egy nagyon rossz berögzültség idehaza, hogy mindenki mindent instant szeretne megkapni, meg hogy a tanár mindent is elmagyaráz és szájba ad. De ez a rendszer hibája is, hiszen itt még mindig a frontális oktatás a divat. Az önálló tanulásra nevelés tökéletesen kimarad, pedig ez már internet mellett nagyon fontos lenne.

Gyakorló tanárként én azt látom, hogy azokkal a diákokkal tudok haladni, akik képesek az önálló munkavégzésre, és kvázi én a mentor, konzulens szerepben vagyok. Az én csoportjaim az érettségi utáni szakképzősök. Megdöbbentő látni, hogy a gimiben nem tanulták meg a csapatmunkát, a kutatás-módszertant, prezentáció készítést, a (tiszteletteljes) véleménykifejtést, vita készségeket, előadói technikákat. Pedig ezek nagyon fontos gyakorlati dolgok, amik legalább annyira lényegesek, minthogy legyen tárgyi tudás.

A múltkor a postai levélfeladást kellett elmagyaráznom például.

Sokszor azt is tapasztalom a kisebb évfolyamokban, hogy a szülők olyan dolgokat kérnek számon a tanárokon, ami szülői nevelési feladat lenne. Vagy amikről nem tehet a tanár. Például, hogy mennyi a követelmény a leadandó anyagokból. Így esik az meg, hogy nincs idő a magyarázatokra, elmélyedésre, hanem kvázi át kell rohanni a leckéken. Így, aki tartja a lépést az tartja, aki nem meg nem. Ez így nem jó rendszer, az biztos.

Összességében én azt látom, hogy kívülállóként nem lehet belelátni, hogy pontosan mi zajlik az iskola életében. Hogy mi a konkrétan mi a munka, és mennyi idő és energia egy tanárnak nem csak a tananyagot leadni, hanem felkészülni, értékelni és foglalkozni a diákok lelkével is. Hiszen sokszor arra megy az időnk, hogy egyáltalán olyan állapotban legyenek a diákok, hogy tanulni tudjanak. Rengeteg a különböző mentális problémákkal, tanulási nehézségekkel, családi-és anyagi problémákkal küzdők száma.

Példaként mondom, hogy most szünetben is van, hogy ír a diák, vagy például képeket küldött nekünk a kanadai utazásáról.

Ezt sem értik sokan, hogy ez nem olyan munka, amiben bemész-hazajössz és ennyi.

A pénzekről még:

"Folyamatosan azon megy a felháborodás, hogy a tanárok milyen keveset keresnek. Igen, pont mint számos más szakmában az emberek. Miért érdemelnének ők többet, és nagyobb megbecsülést, mint más, szintén szellemi munkát végző személy?"

Nem többet szeretnénk, hanem annyit, amennyit más diplomás munkás is keres. Mindeközben az a politikai reklámszöveg, hogy a tanárok megkereshetik a diplomás átlagbér 70%-át, és legjobb esetben 2025-ben a diplomás átlagbér 80%-át. Szóval ez mit jelent? Miért nem lehet diplomásként a diplomás átlagbér (nem felsőbér, nem kivételes munka), ÁTLAGbér 100%-át keresni?

Sajnálom, ha más szakmákban is rossz a fizetés. Viszont talán egy lehelletnyit fontosabb lenne a jövő generációjába fektetni, mint a multit tolni... Én így gondolom.

Sok multis fizetésű ismerősöm van. Megdöbbentő ilyenkor, hogy feleannyi évvel dupla annyi a fizetésük, mint az enyém... Az enyém most kb nettó 280E Ft. Ha bejön az új fizetési ajánlat akkor olyan nettó 350-re számíthatok (persze már január van, és még mindig nem tudom mennyi lesz az annyi, nonszensz). És ez 8 év gyakorlat, 1 alapdiploma, 2 mesterdiploma, 2 B2komplex nyelvvizsga, ped1 minősítés, szakmai sikerek.

Az, hogy ebből a pénzből el tudjak menni kirándulni, nyaralni, feltöltődni, az a lehetetlen küldetés kategória... Szóval ilyenkor arra is gondoljatok, hogy úgy állj ki tanítani, motiválni és lelkesíteni másokat, hogy fáradt vagy, tele a fejed mindennel, pénzügyi problémáid vannak...

És ez nem csak a fizetés.

Nálunk nincs cafetéria, szép kártya, jutalom, kiegészítés, év végi bónusz, ruhapénz, 13. havi, céges teló, semmi. Amit értek arra is, hogy egy könyvutalvány sincs. Így hogy képezzem magam például? Hogy vegyem meg az aktuális szakirodalmat? :(

Illetve. ha a suliban bármilyen eszközre lenne szükségünk, arra sincs pénz. Például számítógépek. Úgy próbáljuk megoldani, ahogy tudjuk...

Tavaly egy iskolai kiadványról ment a fenntartói vita. Hónapokig tartott 200E Ft-ot kérni az éves művészeti katalógusra, amit a profi grafikus végzettségű kollégám ingyen(!) szerkeszt minden évben, és a diákok munkáit tartalmazza... Sajnos ezeknél a dolgoknál is azt érezzük, hogy inkább csak a gáncsoskodás, akadályoztatás van, mégha tényleg szebbet, jobbat is akarsz csinálni...

De olyan is volt, hogy annó a főni kapott fegyelmit, mert saját pénzből vett iskolai vizsgáztatáshoz CD lemezt (!), nem várta meg a közbeszerzést. :D Vagy bejött hétvégi napon dolgozni az irodába, és a riasztó kódolásnál ezt a fenntartó nézte. Emiatt levonták a pótlékját.

Nem tudjátok elképzelni, hogy mik vannak, de tényleg... :(

És még:

Sajnos azt sem értem, hogy sokan miért csinálnak az oktatásügyből személyes kérdést... Mindig is voltak "rossz" szakemberek ezen a pályán, ahogy bármelyik más szakmában is. Viszont ezt nem rossz Kati néniért, meg nemtörődöm Gizi néniért kell csinálni, hanem azokért, akik most ott ülnek a gimiben és azon gondolkodnak, hogy ők tanárok akarnak lenni. Viszont nem választják ezt a pályát, mert nem látják benne a megélhetést, jövőképet, jó munkakörülményeket, társadalmi megbecsülést. Így ezek az emberek nem lépnek erre a pályára soha... Főleg a fiúkat veszítette el a szakma, pedig ez is fontos lenne, hogy a gyerekek férfi mintát is lássanak. Rengeteg elvált szülő van, meg lelépett, vagy hétvégi apuka. Persze olyan diákom is van, akit az anyja bántalmazott... Vagy a család kvázi kidobta otthonról.

Ez mindig is a szakma része volt, hogy az iskola a 2. otthon, és a tanár a példakép is lehet...

(Jó) tanárra mindig szükség lesz, és ha a közoktatásban nem fog működni, akkor majd a magánszférában. Azoknak, akik képesek megfizetni... Sajnos az egészségüggyel is ez lett a helyzet.

A többieknek marad a kizsigerelt, túlterhelt, kifizetetlen, elavult, víziók és stratégiák nélküli közoktatás...

Nagyon régen még szó volt tanárnak lenni, mert nem volt mindenki diplomás, sokan főleg a vidéki falvakban 3 osztályt végeztek, tudtak írni, olvasni, számolni ennyi elég volt a boldolguláshoz. Felnéztek rájuk és tisztelték őket. Az megint más, hogy emberileg nagyon sokan visszaéltek a hatalmukkal és a gyerekeken vezették le a flusztrációikat.

30 éve kezdtem az általánost ott is az volt, hogy hű az xy tanár gyereke, meg hogy az milyen kiváltság. Mi szerettük és tiszteltük a tanárainak, illetve jó pedagógusokat fogtunk ki. Ma meg kb szitok szó lett a tanár. Nagyon sok sajna elcseszte a szakma renoméját.

#14

Jaj ezt hogy utáltam én is, a tanárok arany pici gyerekeit.

Ma viszont 2 tanárt ismerek, egyik se akar saját gyereket, mert utálja őket.