Miért nincs igény hazánkban munkakultúra fejlesztésre?

Van. Csak olyan munkakultúra van kifejlesztve, hogy minden sz@rt nyeljél be amit a torkodon lenyomnak, egy szó nélkül. Hagyd hadd nyúzzanak le rólad meg 5 bőrt.

Hogy miért ilyen van? Mert erre van igény. Ebből profitál a magyar. A munkával és a szenvedéssel veri a mellét, ezzel akar mások fölé kerülni.

Figyeld meg, mivel licitálnak. Hogy ki mennyit dolgozott.

- De én többet dolgoztam.

- Igen, de én sz@rabb körülmenyek között.

- Igen de én hétvégen is.

- Igen de én 28 órát toltam egyben.

- Igen de a te munkad az nem munka.

Lefordítva:

-En szenvedek jobban en vagyok az ertékesebb

- Nem, én szenvedek jobban én vagyok az értékesebb.

- Nem ÉN szenvedek jobban ÉN vagyok értékesebb, jobb mint te...

Stb.

Amíg ezzel gyúr magának önértékelést meg önbizalmat a nép, addig barmennyire is szenved, ez fog kelleni neki. És ezt holmi diktatórikus hajlammal rendelkező, irányításra vállalkozó szellemű vezetők kihasználják. Sőt, amíg a nép ilyen, addig barki kerül a vezetői székbe, ugyanez lesz a vége, mert zsák a foltját megtalálja.

Ezért.

Aki nem azzal szemben bátor, aki artott neki, elnyomja, megkeseríti az életét, hanem azokkal szemben, akivel szemben következmények, számonkérés nélkül és határsértést nem ismerve megteheti (pláne hatalommal a kezében), az nem harcos hanem bully. Ennek a kifejezésnek kéne olyan hatása lennie, mint az incel szónak.

Manapság egy munkahelyek nagyrésze olyan mint egy párkapcsolat egy nárcisztikussal: Még ha ki is van elégítve a nárcisztikus minden igénye, akkor is keresi és meg is találja a leértékelés lehetőségét, hisz áldozati szerepet ismer, így maga körúl is azt akarja, ahogy a felettes is.

Csak míg a nárcisztikus csak érzelmi függőséget ad, a munkáltató/felettes pedig megélhetési függőséget. Ez is bully.