Felmondási para. Hogy küzdjem le?

Persze, hogy nem segít apád véleménye. Ez kognitív torzítás, ami kizárólag benned van belül. A "mit fognak gondolni" tematika. Önbizalomhiány van a mélyén.

Ezt csak szakértővel lehet felhozni, megdolgozni.

Tényleg dolgozz az önbizalmadon.

"jelezték, hogy most nagyon nagy munkát adtam nekik ezzel" - egy cégnél jönnek-mennek az alkalmazottak. Ha valaki felmond és azzal többletmunka keletkezik a maradóknak, akkor oldják meg. Na meg a felmondási idő alatt lesz idejük találni új kollégát.

"elcsesztem életem lehetőségét, mert nem mehetek vissza soha többet" - Azt hadd ne ők tudják, hogy neked mi "életed lehetősége". Na meg ha valaki felmond egy munkahelyen, annak oka van. Nem valószínű, hogy vissza akarna menni valaha is.

"nem jutok szóhoz" - ez van, majd szóhoz jut és kezeli a helyzetet.

Ne hagyd, hogy ezek a hülye reakciók bármiben is befolyásoljanak. Apád reakciója meg nagyon elmaradott.

Csak olvasd el amit írtál, egyből könnyebb lesz. Ordítottak, közölték, hogy mennyi munkát adtál nekik... Egyik céget se az érdekli, hogy "Béla, jó kolléga vagy, nélküled nem lenne ugyanaz a csapat", hanem csak azt nézik, hogy a kilépéseddel vehetnek fel valaki mást, minél gyorsabban. Téged mint embert, magasról leszarnak.

Egy cég sem érdemli meg, hogy rosszul érezd magad miattuk.

Teljesen normális, hogy keresed a megfelelő helyet és felmondasz, ha találsz egy jobbat. Jogod van hozzá, nem kell foglalkoznod a megjegyzésekkel, nem élünk a középkorban, meg nem is kell 10+ évet dolgozni egy helyen.

De az feltűnt, hogy elég sok felmondási tapasztalatod van, ahhoz képest, hogy valószínűleg még a szüleiddel laksz, vagy legalábbis olyan korú vagy, hogy még beszámolsz nekik ezekről. Ilyenkor mindig találsz egy jobb helyet, és azért mész el, vagy csak nem tudod elviselni már az aktuális helyet?