Mi lehet az oka, hogy minden munkahelyről viszonylag rövid idő után menesztenek, sokszor már próbanapon, vagy fel sem vesznek?

Leghosszabb idő amit egy munkahelyen töltök az max. 3 év. Közben mindig hosszabb szünet van, rengeteg kudarcos keresgéléssel. Barátkozom, ismerkedem, igyekszem beilleszkedni. A próbanapok feladatait is a tőlem telhető legjobban elvégzem. Jól öltözött, magamra igényes vagyok, cigi alkohol mentes, egészséges életmóddal.

Adok be jelentkezést mindenféle munkakörre, de csak a legalantasabb fizikai munkákra hívnak be többnyire, mert nincs érettségim, csak szakmáim, így azt feltételezik, hogy analfabéta vagyok.

Pedig dolgoztam irodai kisegítőként is, önkéntes munkában és az jól ment, nem is volt rá panasz, hiba sem volt benne.

Két éves esti gimnáziumi képzésem első évfolyamán túl vagyok, a matematika kivételével minden másból jelesre vizsgáztam, tehát nem gondolom, hogy annyira problémás lennék szellemileg.

Csak sejtem, hogy inkább a gyorsasággal és strapabírrással lehet valami kifogásuk, de persze gerincet növeszteni és őszinte, építő jellegű kritikát megfogalmazni kevesen képesek és persze azt sem biztos, hogy komolyan lehet venni, hiszen lehet, hogy amit mondanak, azt csak azért mondják, hogy kevésbé sértsenek meg.

Nagyon reménytelen így a helyzetem. Egy előző munkahelyem miatt halasztanom kellett az esti suliban. Mert képtelenség volt a kettőt összehangolni. Jövőre tudom folytetni, ha szerencsém van, de azzal sem biztos, hogy elérek majd bármit is, mert az érettségi az olyan, hogy ha nincs, akkor baj, ha van, akkor meg azt is keveslik.

Tapasztalt valaki hasonlót esetleg? Úgy érzem, el vagyok átkozva a munkahelyekkel. Ezen a téren abszolut nem találom az utam és ez mar nagyon rosszul hat rám lelkileg.