Mit gondolnál ezek után rólam?

Ez egy régebbi sztori, mikor még elkezdtem kisebb munkákat vállalni, ebben a korszakba nagyon úgy voltam vele, hogy a munka az munka. Így hát elmentem gyári munkába, ez azért is felelőtlen volt mert már alapból volt tesi felmentésem, nem futhattam se emelhetem nehezet, elég sok mozgás típus csak szimplán jobban elcseszi a gerincem.(Scoliozisom van, egy 32 fokos meg egy 26 is.) Szóval mit se mondjak, első nap után már úgy volt a gerincem mintha feladná, és haza úton úgy láttam senki sincs körüllötem, úgyhogy elkezdtem sírni az utca közepén. Amúgy még egy rendőrrel is összetalálkoztam aki lelassított és bámult emiatt, de az a lényeg hogy nem vettem észre de a munkatársam akivel egész éjszaka voltam, és mögöttem volt, és végig hallgathatta 2-3 percig. Sokat gondolkoztam hogy vajon az ő fejébe mi járhatott, mivel ő volt velem a legtürelmesebb is.(Alig 18 voltam, emellett egy alacsony lány vagyok akit ha nem ismersz akkor 99% hogy azt hiszed beteg vagyok.)