Miért van az, hogy sok munkahelyen a leghaszontalanabb, leglustább alakokat becsülik meg, nem pedig azokat, akik szorgalmasan dolgoznak?

Alapvetően ez a betanított, szalag munkák jellemzője és én is ezt tapasztalom, kvázi betanított irodai munkásként már hosszú évek óta. (Pénzügyi szektor.) Előtte ügyfélszolgálatos voltam és nem, vagy alig tapasztaltam ezt. Oda tényleg kell az ember, nem találnak egyhamar olyat aki 2-3 nyelven cseverészik a tajtékozva dühöngő Kundéval, éjjel-nappal, 2-3 műszakba.

Máshová, így ide is 'kell az ember' de találnak is hamar. Az a pár hónap ami elmegy interjúzgatással meg betanulási időkkel az ezek szerint nem számít, lehet hogy megspórolják munkabéren, pl. egy frissdiplomást választanak vagy egy ideig hiányos csapattal oldják meg ugyanazt, nyílván olcsóbban.

Szerintem ez egy nagyon mélyen a kultúránkban gyökerező mentalitás. Balkáni, rabszolgatartó attitűd. Nem baj ha kihajtod az emberek belét, mindig lesz elég nincstelen zsellér aki elvégzi ugyanazt a munkát. Lehet, hogy rossz minőségben, de az még jól is jöhet, hisz én vagyok A Főnök, az egyetlen aki kompetens, aki diktálja a tempót, megszabadítja a Vállalatot a léhűtőktől.

Csapatdinamika, szinergiák, közös fejlődés, együtt növekedés, stratégiai gondolkodás... ugyan. A legutóbbi főnököm kerek-perec ki is mondta hogy ezek számára bullshitek és nem jelentenek semmit. Mindezt az első éves tervem kitöltésénél. Merthogy neki csak a számok meg a teljesítmeny. Na akkor kellett volna otthagyni azt a némbert, az első hetemen.

Ehelyett jól kicsinált, az általad említett eszközökkel.

Azt még tegyük hozzá hogy a "többet erővel mint ésszel" mentalitást ezek mindig is díjazni fogják, ha a kemény munka _látszatát_ fönn tudod tartani azzal vagy a legbejjebb.