Vannak olyan kollégáitok, akik emberileg rendesek, jófejek, de dolgozni nem jó velük?

Van, és a fordítottja is.

Egyik, nagyjából korombeli, munkatárssal remekül kijövünk, nagyon kedves is, teljesen barátnőség felé tartunk (mindketten fiatal nők vagyunk), jókat tudunk beszélgetni, minden klappol. Viszont nem túl produktív a vele való közös munka; sokat nyomkodja a telefonját munkaidőben, időnként még posztol is (!) közösségi médiára, húzza az időt sokszor, így elég lassan haladunk, ami miatt meg szépen összecsúsznak/tornyosulni kezdenek a munkák, ami meg idegességet, kapkodást szül sokszor. Szinte mindig úgy vagyunk beosztva (sajnos tudatos felsőbb utasításból), hogy én maradok ott tovább, szóval én ragadok bent, hogy fejezzem be a közös munkát, de ugye egyedül. Így tuti minden rendben lesz, és mindennel végzünk (végzek) csak azért mégis..

Olyan is van, akivel remekül lehet együtt dolgozni.. amíg nem kell hozzá szólni, vele beszélni, mert rosszabb napjain képes a saját szórakoztatására keverni azt a bizonyost. Aminek sosincs jó vége.

Voltak, vannak is.

Aki így eszembe jut:

- totál fogalmatlan volt mindenről, és megpróbálta mindig a saját feladatait más egységekre átpakolni... nem lustaságból, hanem mert több tréning után sem fogta fel, hogy az az ő egységüknek a feladata kitalálni, eldönteni, leegyeztetni ügyféllel... nem mellesleg nem volt a legélesebb kés a fiókban szegény

- baromi cuki, aranyos, empatikus... de olyan érzékenységi rohamok törtek rá gyakran, hogy volt, hogy egész napokig nem foglalkozott a munkáival, mert "most nem alkalmas", "túl sok a felelősség" (HR-en volt, adott pillanatban olyan munkát nem tudott elvégezni, hogy rendeljen egy meetingre ebédet... de szabit nem akart kivenni)

- későn estek ki a csontvázak a szekrényből, hogy "okosban" oldott meg dolgokat, amivel több kárt okozott, mint hasznot

- figyelemzavaros volt, és nem követte az utasításokat