Mi volt a legrosszabb munkahelyetek eddig?

Rengeteg egyszerű fizikai munkát végeztem egyetemista koromban meg még utána is 1-1 munkahely között, de most nem emelném ki egyiket se.

Nekem a citromdíjas az előző előtti munkahelyem volt.

Egy menő, kicsi (nálunk közepesnek számító, kb 50 fős) IT-fejlesztő céghez kerültem. Nem fejlesztőként! Inkább pénzügyes, de kicsit megfoghatatlan munkaköröm lett volna, szerződések ismeretétől a számlázásig kb minden volt benne.

Nem akarom nagyon részletezni az lett a vége hogy 1 hónap alatt kikészítettek idegileg. Előtte én se hittem el de van ilyen. Egyetlen ember volt felelős a betanulásomért és igy az egész céges karrieremért. Mindent megtett, hogy ne sikerüljön, órákig tartó fejmosásokat tartott, nem hagyott dolgozni, naponta változott a terv hogy mit is kéne csinálni, már a 2. nap befenyített ha máshoz fordultam segitségért és hasonlók. Az lett a vége hogy egyik napról a másikra nem mentem be és kirúgtak. Utána egy hónap munkanelküliség. Több százezres kárt okoztak nekem ezzel az egésszel.

Ironikus módon pont az egyik szülőm családi vállalkozása volt szörnyű élmény.

Többször késtek akár 2 hetet a fizummal, gondolom “családtag úgyse perel be” hozzáállással.

A másik főnök a vállalkozasban egy kontrollmániás, szőrszálhasogató, irritáló alak, aki szereti fitogtatni, hogy főnök.

Ha két percet késtem, már szóvá tette, ha otthonról dolgoztam, az se tetszett neki (pedig én csak ezzel a feltéttel mentem oda dolgozni), ha semmi dolog nem volt és elővettem a telefonom, azért is megjegyzést tett, egy idő után már gyomorgörccsel mentem dolgozni, fel is mondtam a pcsába. Három munkahelyem volt ezen kívül és mind sokkal jobb volt/van.

Húsüzem.

Az emberi részével nem igazán voltak problémáim. Egy kiabálós műszakvezetőt leszámítva, korrektek voltak velem a főnökök és a kollégákal is átlagos volt a viszonyom. Maga a munkahelyszín és a munka típusa volt az, ami nagyon depresszíven hatott rám, plusz az éjszakai műszakokat is nagyon nehezen tudtam csak megszokni.

Amikor konkrétan a munkával volt bajom, az vendéginvitáló hostesskedés volt, alkalmi munka, tudjátok, amikor ott áll egy csaj az étterem előtt és leszólít mindenkit, hogy menjenek be zabálni. Hát ez lehet külföldön működik, itthon biztos nem :D A magyar ember nem megy random étterembe, csak előre tervezetten és akkor se sokszor, a külföldiek meg általában előre megtervezik, hogy hol kajálnak, nem fognak csak azért bemenni egy helyre, mert én azt mondtam. Ha be is ment valaki, az nem miattam volt. Kétszer haza is küldtek, mert béna voltam szerintük. Asszem 5 alkalommal voltam és abba is hagytam. Meg eleve a cég hozzáállása is szar volt, meg volt mondva, hogy a pénzt minden kedden 17 órakor lehet átvenni, ha nem tudod megoldani, akkor így jártál, nem kapsz fizetést. Illetve ha kérdésem volt, azt a választ kaptam, hogy "már elmondtam".

Ami meg az egészségemre volt káros hatással a kollégák miatt, azt rosszabbnak tekintem. 4 hónapot voltam egy cégnél, bank, irodai adminisztrátor voltam. A munka és a fizu jó volt, az iroda szép, modern, sétatávra. De a munkatársak miatt attól féltem, hogy gyomorfekélyem lesz, ha tovább ott maradok, mert mindig gyomorgörcsöm volt egész nap, de ahogy az épülettől 3 méterre kerültem nap végén, egyből elmúlt. Az egyik nő nagyon kinézett magának, igazából ok nélkül utált, sajnos tőle kellett néha kérdeznem, pedig igyekeztem ezt elkerülni, mindig bunkó volt, folyamatosan bántott. Ez addig jutott, hogy sírva jelentettem a felettesemnek, ekkor észbekapott és bocsánatot kért és mondta nincs velem baja csak rosszul állt hozzám. Úgyhogy abbahagyta, de akkor is bas.zódjon meg :D A másik meg az előbb említett felettesem volt. Én előtte olyan helyen dolgoztam, ahol egyedül voltam a saját feladataimra, úgyhogy megszoktam, hogy dolgozom, amíg van munka, ha épp nincs, megpihenek, befejezem a dolgomat és munkaidő végén hazamegyek. Egy hónap után mondta a felettesem, hogy szegény xy-t egyedül hagytam a munkájával, emiatt tovább kellett bentmaradnia. De ezt úgy közölte, hogy emailen, miután már rég nem voltam bent, csak másnap láttam. Onnatól kezdve ha valakinek több munkája volt és nem tudott gyorsan haladni vele, mindig én voltam az, akinek mondta, hogy segítsek. Másnak nem. De ilyen passzív agresszíven, hogy "értékeljük ha segítesz" mosolygós fejjel. De persze amikor én szóltam, hogy nem fogok végezni, azt le se szarta és hát nem is végeztem időben. Új voltam ugye, meg még egy másik csaj is, és írt egy értékelést rólunk, őt az egekbe dicsérte, nekem tök szart írt. Nem tanítottak be rendesen a munkára, csak amikor már napok óta ott voltunk megmutattak egy dolgot és többet nem. Én mondtam, hogy le szeretném írni, amit mond, azt mondja, nem kell leírni, megvan ez valahol. Úgyhogy nem írtam le. Majd azt mondta később, hogy le kellett volna írnom. What? :D A felmondásom előtt egy héttel küldött egy meghívót, csak nekem, hogy beszélgessünk. Akkor elmentem táppénzre, majd visszajöttem és felmondtam, gondolom ki akart rúgni. A felmondásomnál is paraszt volt, kérdeztem hogy itt van-e az egyik nő, akihez mennem kell papírozni, flegmán ilyet szól, hogy nem tom nem szokta nekem megmondani hogy mikor jön be. Aztán kérdeztem van-e valami felmondólevél sablon, vagy hogy írjam meg, azt is flegmán mondta, hogy nem tom sosem mondtam még fel. A munkahelyi gépen nem lehetett internetezni, ezért a saját mobilnetemen néztem a sablont. Majd félre is tájékoztatott valamivel, ami miatt több kört kellett futnom. Egy felszabadulás volt onnan eljönni...