Mesélnétek, hogy milyen külföldön dolgozni?
Rájöttem, hogyha itthon maradok, semmit nem fogok elérni az életben. Az ingatlan árak az egekben, autó 10 milliótól kezdődik, és minden eszméletlen drága. Nyugdíjam nem lesz, lassan magánorvoshoz lehet csak bekerülni, mert mindent magának kell finanszíroznia az embernek, hiába ezek a hatalmas adók.
Aki kiment külföldre dolgozni, tudna mesélni egy kicsit? Hogyan fogtatok bele, kivel mentetek, hány évesek voltatok, milyen szakmával rendelkeztetek, és ahhoz képest mivel kezdtetek az első munkahelyen, most mivel foglalkoztok, milyen bért kaptok (légyszi a valósat írjátok, anonim nem kell nagyzolni), mennyire vált be külföld, mint életforma, vagy utáltok esetleg ott lakni, és csak a pénz tart ott. A külföldiek befogadtak-e, mióta éltek ott, tudtatok-e ingatlant/autót vásárolni, tudtok-e félretenni, spórolás van így is, vagy szépen meg tudtok élni? Milyen árak vannak a fizetésekhez képest, akár ingatlan, akár a mindennapi étel, szórakozás szempontjából? Igazából bármi érdekel, ami eszetekbe jut.
Kint sem lesz lakasod, házad. Csak mondom. :)
Itt teljesen más rendszer van.
Diákként fél évet Londonban takarítottam, és hát... motivált arra hogy befejezzem az egyetemet. A karrieremben diplomáciai, kutató, és projektmunkák miatt kb 10 országban éltem néhány hónapokat, ázsia, amerika, és Európa. Volt amit nagyon megszerettem, volt amit egyáltalán nem (pl. Kínát). Összességében mindenhol jó, de a legjobb otthon, és az nekem Budapesten van. Szerencsére megtehetem, hogy a saját cégemmel olyan bevételem legyen, ami nemzetközi szinten is versenyképes. Ha nem lenne, én is szakmával kimennék azonnal, és felépíteném magam szépen, nyelvet tanulva, és kapcsolatokat építve.
De a kerítés sehol sincs kolbászból, és mivel bérelned kell majd kecót, igazából sokkal több pénzed kinn sem marad majd. 300-500 EUR havi félretett pénzért cserébe 4 pakisztánival nyomorogsz egy dohos albiban, akkor az jobb élet...? Hogy a családod, és barátaid évi kétszer látod, az megéri a 10 évvel fiatalabb BMW-t?
Persze elkezdeni valahol el kell, ah belevágsz, akkor a legjobb ha vannak kontaktok, ismerősök, vagy bárki aki segít megkapaszkodni. 4-5 hónap tartalék pénzed legyen legalább.
Párommal mentünk ki, én egészségügyi főiskolával. Kint segédápolóként kezdtem, ott átképeztem magam. Jelenleg Band 6ban vagyok 8 év tapasztalattal, havi 3400 fontot keresek. Ehhez jön, hogy a kórház ad albérlet hozzájárulást(30%)napi egyszeri meleg és kétszeri hideg étkezést, korlátlan tea és kávé valamint ásványvíz fogyasztást. Heti 4 napot dolgozom, napi 10 órában. Nincs kötelező túlóra, van viszont kötelező pihenőidő. Évi egyszeri 3 napos rekreációs üdülést fizet a kórház nekem és a páromnak is.
Párom buszsofőr, ő 1800 fontot keres, heti 4 napot dolgozik ő is. Az ő fizetése elmegy az albérletre, enyém rezsire, étkezésre, szórakozásra, megtakarításra. Átlag havi 500 fontot tudunk félretenni úgy, hogy hetente étteremben eszünk, és 2-3 havonta utazunk hosszú hétvégére országon belül, vagy Magyarországra 1 hétre. Évente egyszer belefér egy 10-12 napos exkluzívabb nyaralás is. Idén a Maldívon voltunk, jövőre Amerikai luxus hajós körutazásra megyünk, de tervben van Afrika is.
Nem élünk rosszul, de extrán jól sem, megvan minden ami kell. Saját ingatlant nem tervezünk venni.
Mi jól érezzük itt magunkat, heti 4 munkanap mellett jut idő pihenni, szórakozni, a munkakörülmények is teljesen mások. Nem okoz gondot ha venni szeretnénk egy drágább dolgot, vagy kedvünk támad elutazni( persze nem 5 csillagos hotelben, hanem vendégházaknál, vagy max 3 csillagosban)
Kollégák befogadtak, rengeteg nációból dolgoznak itt, sosem volt probléma. Az elején nehéz volt beleszokni, megtanulni a szakmai nyelvet, de pont erre volt jó a segédápolóság, emellett nyelvtanfolyamra jártam.
Összességében itt sincs kolbászból a kerítés, de egy pillanatra sem bántuk meg hogy léptünk.
Van 3 távolabbi ismerősöm külföldön, tulajdonképpen különböző országban is. Az egyik azt mondta, hogy nagyjából 100 millió egy lakás, ami valljuk be, már nincs messze az itteni ártól. A másik most vett a férjével egy lakást és egy házat is, persze hitelre, de nulla százalék önerővel, jó fizetés mellett, most jön a baba, akit be mertek vállalni így is. A harmadik egy kisvárosban házat, nem megfizethetetlen áron, itt szintén egy újszülött, akinél nem kell aggódni, hogy miből nevelik majd fel. Szóval az, hogy nincs lehetőség lakásra, szerintem teljesen az országtól függ, nem lehet általánosítani.
Alapjáraton én is azt mondom, hogy itthon a legjobb, de mégis megértem azokat, akik menekülnek innen. Persze a legjobb, ha a család is megy velük, és nem kell itthon hagyni senkit. Erre is van példa az ismerősi körben.
Köszönöm mindhárom választ, örülök, hogy bejött nektek az élet, és jól érzitek magatokat a bőrötökben!
Három éve jöttünk ki Ausztriába a párommal egy 4 csillagos hotelba dolgozni heti 40 órában. Kaja, lakhatást biztosította a hotel havi asszem 50 euroért. Kerestünk fejenként 1500 eurot. Egy év után voltunk azon a szinten, hogy albiba menjünk: 2000 eur kaució, havi 800eur lakbér plusz kb 15-20 ezer euro volt a lakást berendezni, vásárolni nem tervezünk.
Azóta váltottunk, én heti 35 órában dolgozom egy pékségben(lightos fizikai meló) bőven megvan a 2000 euro havonta, párom meg vállalkozásba kezdett.
Biztos jobb itt dolgozni, mint MO-n, itt senki se basżtat munkában, és meg is becsülik a munkánkat. Még sose éreztük magunkat ennyire nyugodtnak. Van szociális biztonságérzetünk, nem stresszelünk hó vége felé, hogy most a filléreket kell számolni, mert az én fizumból kb 1000 euro megmarad számlabefizetés után(kajára, szórakozásra) páromé meg teljes egészében. Fényévekkel jobb itt, mint otthon volt.
Én 5 éve, 32 évesen hagytam el az országot mert annyira borult már a bili.
Angliában, Londonban próbáltam szerencsét mert ott voltak ismerőseim és segítettek szállást találni az elején. Az angolt alapból beszéltem folyékonyan olyan B2 szinten.
Ennek ellenére baromi küzdelmes és sokkal többet szívtam az első 2-3 évben, mint otthon valaha. Mostmár azért jóval könnyebb. Nyilván a nulláról kellett felmásznom egy bizonyos tűrhető szintre. 1db gurulós bőrönddel mentem ki.
2 évig mosogató voltam egy fika étterembe sok "tanult" ember között. Azok horror évek voltak. Közbe volt 1 covidos karanténos időszak is. Aztán nagynehezen tudtam váltani a műszaki iparba és elhelyezkedni a szakmámban.
CNC esztergályos vagyok.
Ha visszatekintek, előbb ki kellett volna már jönnöm külföldre. A huszas éveim elején.
Nem túlzok, de 10 évet lehúzhatok a WC-n azzal, hogy nem jöttem ki előbb.
Odahaza 3 műszak meg 12 órák voltak naphosszat. A főnökeim is ilyen 8 általánost végzett bunkók voltak meg fiatal hülye gyerekek lettek a műszak vezetőim.
+ Semmi életem nem volt.
Itt már legalább levegőt tudok venni és a munkahelyemen is magasabb pozícióba kerültem. 3 ÉV ALATT. Otthon nem volt elég 10 sem.
Sikerült párt találnom 4 éve és azóta is együtt élünk.
Londonból ki költöztünk mert a sok agyatlan embert meg drogost nem bírtuk elviselni. Egy nyugis kisvárosban lakunk most.
Kicsit sem gondtalan az ittlét meg bármely más nyugati országban sem. Nagyon embert próbáló.
Ha úgy érzed otthon már reménytelen, azt mondom vágj bele, de nem árt ha felkészülsz és valamennyire beszéled az adott nyelvet. Nem bírják ha valaki csak szerencsétlenkedik és semmit nem ért.
Végezetül pedig: Nem mennék haza mert megszerettem ezt a helyet. Otthonról több a rossz emlék mint a jó.
Addig vágj bele amíg teheted. Fiatalabb már nem leszel.
Sok szerencsét!
37 F
Koszonom a valaszokat! Orulok, hogy bejott nektek az elet.
Erdekes, hogy szinte vegzettsegtol eltekintve minden esetben kulfoldet mondtatok. Persze nyilvan fugg, hogy az ember milyen tudassal, nyelvismerettel es hattertamogatassal megy ki.
Persze, mikor olyat raknak be fonoknek, aki kevesebb vegzettseggel, tapasztalattal, kesobb erkezett a ceghez, az borzaszto idegorlo.
En meg nem indultam utnak, sajnos nem vagyok annyira vakmero tovabbra sem, hogy felmondjak, mindent itthagyjak es elinduljak. :(
Szia ismét
7-es vagyok.
Nem célom, hogy manipuláljak bárkit, de megéri elgondolkodni az alábbi videón.
A fickó Németországról beszél, de azt ne vedd figyelembe. Ugyanúgy igaz barmely más nyugati országra. Ahogy említettem én spec Angliában élek.
Ha ez a fickó beszél, az olyan mintha magamat hallanám. 3:13-nál van a lényeg.
Azt tanácsolom gondolkozz el rajta odafigyelve, ha van felesleges fél órád.
Így érdemes kimenni külföldre,ha fejlődni meg javítani akarsz. Minden más csak vergődés.
Azt tanácsolom legyél nyitott a dolgokra és igen szívás lesz az egész az elején és rá kell áldozni azt a kevés szabad idődet arra, hogy fejleszd a képességeidet. Ha így csinálod később meg lesz a gyümölcse.
Nem most találtam ki. Ezeken át estem. Ha nem így tettem volna, még most is mosogatnék a "tanultakkal".
Szóval jó döntést kívánok és sok sikert!
Köszönöm a videót, meghallgattam. Persze, én nem kergettem magam álomvilágba, tudom, hogy külföldön sem puszira adják a fizetést. Viszont szomorú, hogy mennyivel jobban megbecsülnek ugyanazért a munkáért ott, mint itthon.
Most lettem 30, nem a legrosszabb a fizetésem, mégis azt mondom, hogy soha nem fogok tudni egy olyan életet itthon kialakítani, amit elképzeltem magamnak. Itt már mindenki támogatva van - pláne a választások környékén - csak pont ez a korosztály nem. Nem akarok gyereket, dolgozni szeretnék csak és egy autót meg egy házat vásárolni. De nekem nem volt államilag fizetve a jogsi, sem a nyelvvizsga, se nem kaptam szja mentességet, nem érdekel a csok, a babaváró.. Kvázi a dolgozó fiatal réteg, aki tényleg most van a legjobb időszakában munka szempontjából, kb még le is van nézve, hogy miért nem inkább szülni megy..
Pont ma hallgattam a rádiót, egy külföldön élő magyar telefonált be, aki 10 éve kiment mosogatni, most meg már övé az étterem. Eszméletlen, hogyha tényleg akarsz valamit, akkor ott el is tudod érni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!