Az emberek, amikor valamilyen szakmát akarnak kitanulni, valójában pénzkereső kutyákká akarnak válni?

Nem, mert bármilyen munkaterületen tudsz fejlődni, tudsz maradandót alkotni, és fel tudod hívni magadra a figyelmet... és a jó munkaerőt mindenhol értékelik, díjazzák, elismerik, jutalmazzák... nem feltétlen pénzben, de szokták értékelni... mondjuk szeretnek vele dolgozni, kikérik a véleményét, tanácsot kérnek, betanítást bíznak rá, nem nézik az órát mikor kimegy mondjuk pipilni, vagy mit ad isten kávézni, cigizni... aztán ugye vannak az adható juttatások, a tól ig adható juttatások, nem mindenki a minimumot kapja ám...

16# aki tényleg nagyszerű festő, tehát tehetséges, annak nem kell a szalag mellett robotolnia. A kézügyesség önmagában kevés, nagyfokú intelligencia, arányérzék, anatómiai ismeretek, arány, színérzék, rendszerben gondolkodás, kreativitás stb is szükséges ahhoz, hogy kiemelkedjen valaki. Aki tehetséges, annak nemcsak vásárlói, hanem pénzes támogatói is akadnak, mert jó bizniszt látnak benne. Sokkal több az olyan önjelölt kretén, akik magukat fene nagy teherségnek tartják, csak mert egyszer részt vettek valami csoportos kiállításon valami mucsaröcsögei kultúrházban vagy egy noname kávézóban a #balatoni naplemente# #csajom csöcse# #kompozíció 3# típusú vackaikkal, és egy amatör portálon pár nyugger sorstárs gratulált nekik szeretettel. Na, mivel ezek híján vannak minden önkritikának, így marad a szalagrobot 12 órában. Ellenben rengeteg olyan munka van, ami nemcsak pénzkereseti forrás, hanem szívesen csinálja és élvezi az ember egyébként is, pl tolmács, szörfoktató, hajóskapitány, szinkronszínész, séf, kutatóorvos, tengerbiológus, lovász, ipari alpinista, restaurátor, akármi. Egy gyári/irodai droidmunka nyilván senkit sem tesz boldoggá, de aki nem akar egy állat szintjén élni, mert több van benne, annak nem is kell.

Nem érted, ez egy bizalmi kapcsolat, amivel nem illik visszaélni... mert akkor elveszted... én sose tettem, soha nem is szarakodtak velem, közben a mellettem lévő kolega majd megszakadt a munkától, meg izomból tolta, én meg nem tudtam jó dolgomban mit csináljak már, hogyan húzzam az időt... őt cseszegették, engem nem... ennek egyetlen oka volt, én megcsináltam a normát, ő meg nem... pedig az ő sorába is toltam a végén be, hogy a puffer meglegyen...