Operátorként miért az az elvárt gondolkodásmód, hogy "mindent a darabszámért"?
Tehát értsd:
wc-re se nagyon mennek, vagy nem is mennek, inkább szorongatják.
Emellett szünetet úgy számolják, hogy gépelhagyástól kezdik, nem a csekkolástól.
Én nem vagyok hajlandó a darabszám miatt be*ugyozni, se éhen maradni, de ahogy látom, bent a gyárban az elvárt az, hogy az ember még szükségleteit se elégíti ki, vagy csak minimálisan.
Oké, rossz a munkahely(a munkakör), monoton, de ezért miért kell beleállni a másikba, aki ki mer menni wc-re? Oda is eljutni (és visszajutni) több perc.
Miért nem lehet egyszerűen bemenni, letudni, aztán mindenki megy a dolgára?
Mert bénák, lassúak, idétlenek, nem tudnak előre kalkulálni...
Anno én dolgoztam gyárban, óránként mentem vagy vc-re, vagy cigizni... de a norma mindig le volt hozva... büdös szót nem szóltak fentről... sőt, néha zavartak kifelé, hogy hagyjuk már pihenni a gépet... a mellettünk lévő ugyanolyan soron meg majd megszakadtak az erőlködésbe, hogy egyáltalán utol érjenek...
Amikor kell akkor kimegyek wc -re.
Egyszer tették szóvá de akkor elkaptam valamit és ment a hasam.
Akkor is csak azt, hogy ne rohanjak az üzemben.
Nem feltétlenül kell komolyan venni.
Időnként nálunk is kitalál valami eszement fszságot a művezető de pár hét alatt le szokott csengeni.
Nem igazán szoktam figyelni amikor rákezd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!