Az baj, ha valaki nem beszél a magánéletéről a munkahelyen?

#12: Válási szabadság? Meg még mi a lóf/sz nem kellene? XD

Senki ne osszon meg semmilyen személyes/családi információt munkahelyen, mert csak hátbatámadják, elárulják. Én az előző munkahelyemen (erste) kénytelen voltam covid idején szóba hozni egy SNI-s, veszélyeztetett gyermek családtagot. Nem kívánom senkinek azt a maró gúnyt, amit kaptam hónapokon keresztül (a HR-től és vezetőktől). Később már meg se mertem említeni, a szabályok adta egyéb lehetőségeket kihasználva, szabikat felhasználva próbáltam a hibrid működésre átállni a full home office után. Telefonon megegyeztünk a vezetőmmel rögzített belső vonalon, dehogy említettem már szegény gyerkőcöt. Ezek után kaptam egy undorítóan megfogalmazott fegyelmit a HR-től, hogy én "orvosi okokra" és "veszélyeztetett családtagra hivatkozva" "bizonygattam az igazamat", és it képzelek magamról. Könyörögtem, hogy hallgassák vissza a hazug felettesemmel lefolytatott beszélgetést, ezt az osztályvezető diadalittas arccal megtagadta. Embertelen, és minden belső szabályzatot sértett ahogy az egyébként szenzitív információ birtokában folyamatosan erőt fitogtattak, aláztak, gúnyoltak (mindig dokumentáltan). Azok a kisfőnökök, akik erről nem tudtak, azok persze hangoztatják, hogy mennyire segítettek volna, mert fogalmuk sincs, hogy mi zajlott a háttérben, hogy nagyon is tudtak erről a vezetők, a HR is. Ha nem mondok semmit is jobban jártam volna, mint így. (Ja, és amikor kérdeztem, hol lehet jelezni a kamu fegyelmit és a vezetőm visszaélését, a HR írásba adta, hogy sehol, és "úgyse számít bele semmibe".)