Miért számít itthon főbenjáró bűnnek ha a munkahelyemet nem akarom a magánéletemmel keverni?

Külföldön is vannak olyan cégek, amik iszonyat agresszíven tolják a dolgozó arcába a "céges kultúrát" és durván erőltetik azt, hogy az egész életed a cég körül forogjon, tényleg csak akkor lehet előrelépni, ha minden hasonló szarságon mosolyogva részt veszel.. 3 ilyen céghez is volt szerencsém, mielőtt megtaláltam azt a helyet, ahol a lehetőség megvan, de senki nem erőltet semmit és nem befolyásolja a helyzeted. Sőt, ami még durvább az az, hogy néhány cég külön "kampuszokat" épít a dolgozóinak, kedvezményes céges albérletekkel ahol minden más is van (fodrásztól kezdve bankon át étteremig), direkt azért, hogy az életed összes szála oda kössön, mint egy modern kori szekta.

Szerintem Magyarországon is találsz olyan helyet, ahol ezt nem fogják erőltetni, ha nem érzed jól magad ilyen környezetben (amit megértek, én sem) akkor próbálj váltani.

Ezt én sem értem... Ráadásul én elég nyitott és kedves embernek tartom magam, normálisan és együttműködően végzem a munkám, érdeklődök néha mások iránt és ebédidőben szoktam is beszélgetni a kollégáimmal.

Ennek ellenére nem egy munkahelyet hagytam ott a csapatépítők miatti baxtatásnak hála. Gyakorlatilag nyilvánosan megaláztak és piszkáltak, hogy nem mentem. Meg megkaptam azt is, hogy hazudtam, mikor azt mondtam, hogy a családommal akarok lenni, ezért nem megyek, mert nincs is gyerekem. Mondom megbocsáss, szülnöm kell ahhoz, hogy én rendelkezzek a saját szabadidőmről vagy mi a f*szomról beszélünk? Ha nekem haza kell mennem, mert beszarik a kutya vagy a férjem készül már a vacsorával, akkor kevésbé van családom, mintha a gyerekért mennék az iskolába vagy mi van?

A mostani munkahelyemen már az interjún tájékoztattam a főnököm, hogy nekem munka után közvetlenül feladataim vannak és a hétvégéken sem tudok dolgozni, csak akkor tudom elvállalni a munkát, ha azt elég nyújtanom, amit a munkaidőm előír, azt viszont maximálisan képes vagyok teljesíteni. Ha képzésről van szó, szívesen elmegyek, de szeretném, ha tisztelnénk egymás idejét és szabadidejét.

Ti amúgy hol dolgoztok? Dolgoztam már pár helyen, minden opcionális volt. A haveri sörözésekre az ment, aki akart. Egy udvarias meghívást mindenki kapott, esetleg egy kis kérlelést, de ennyi. Utána mindenki levette, ha valaki nem akart menni és nem erőltették. A hivatalos csapatépítőknél meg konkrétan a kutyát nem érdekelte, hogy ki megy és ki nem. Átbeszélték persze az ismerősök, de ennyi.

Azt sem vágom, hogy mi az, hogy munkahelyen nincs barátság? Aki nem akar, az nem barátkozik. Aki akar, az barátkozik. Ennyi.

#8

Véresszájúak főleg magyar cégeknél voltak velem emiatt, de pár multinál is előfordult. Nem akarok neveket mondani, nem akarom lejáratni a cégeket, mérnökként dolgoztam eddig. Az egyik egy banki szoftvereket tervező multi volt, főleg keleti ügyfelekkel a másik pedig az útdíjfizető rendszerünket is fejleszti többek között.

Én egyszer le is oltottam egy srácot. Odajött dolgozni hozzánk és mondja nekem, hogy nem vagyok túl bőbeszédű a magánéletemmel kapcsolatban. Mondom azért, mert az magánélet. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy hol élek, milyen a családi hátterem stb. Én se kérdezek mást erről.

Hébe hóba ha van ilyen munkatársi kajálás pizzériában akkor elszoktam menni de a magánéletemről ott sem beszélek.

Főnökkel meg egyszer mentünk kajálni. Nekem elég is volt. Megy a jópofizás aztán másnap munkában meg lecsesz valamiért elég ordenáré módon. Kösz nem.