Ez kihasználás lenne?

Most magamról fogok írni, nem mindenkiről, vagy ő róla.

Én elfogadok minden felköszöntést. Az embereknek sok hülye hamis ünnepük van. Én csak 2 ünnepet tartok, a két napfordulót. Ajándékot senkinek sem adok sose, viszont szívesen csak úgy ha úgy alakul. Én enyhén autisztikus vagyok és mióta ismerem magam, nagy szerelmem a matek és az összehasonlítás. Én század forintra pontosan elszámolok mindent, mellette behívom a barátaim mindenbe, sőt nagyobb összegekbe, mint magam, mert magamra sajnálom, rájuk nem. Egy menzán én se hívnék meg senkit sem, mert semmi alkalmat nem látok rá, és fel sem ajánlanám, hisz nincs rá megelőző okom. Ha a munkátok fixen elvégzős, nem csoda, ha nem akar segíteni, mert emiatt csúszik. Bár nem értem ez hogy lehet, letelik a 8 óra, én megyek, csak a rendőr vagy a mentő tart vissza. Ha engem nem kérnek meg, hogy segítsek be, nem fogok. Én is azért kérek, mert ezt akarom. Ha nem kérnek, még ha észreveszem az utalást, akkor se ajánlom fel. Nekem kommunikáljanak, ne jelezgessenek, mint a süketek.

A gyerekedre való nem felügyelés csak nem tiszta. De az egész, "nem végzek a melóval" koncepció számomra felfoghatatlan. Ilyen nincs a szememben. Amin cseng a 8 óra vége, én már nem dolgozom.

"...pl ügyfelét fogadom konzultációra, számtalan dolgot megszervezek, elintézek, mint középvezető. ( nem jár érte plusz juttatás)"

Itt van a baj. Munkában csak olyan dolgot kell megtenni, amiért pénzt kapsz, hiszen az ember pénzért dolgozik. Ha helyette dolgozol ingyen, hülye vagy.