Csináljam tovább?

Szia. Voltam a helyzetedben, magam is csináltam ugyanezt mellék- és főfoglakozásban is. Azt kell mérlegelned, hogy az összes belefektetett idő és energia mekkora tiszta nyereséget hoz mondjuk egy havi vagy negyedéves intervallumot nézve. Ha összességében nem éri meg és még etikai aggályaid is vannak (amit megértek), akkor inkább felejtős.

Ha megéri, akkor az etikai aggályok ott fognak majd szűnni, hogy előbb-utóbb ki fog alakulni egy MINŐSÉGI ÜGYFÉLKÖR, azaz olyan emberek és olyan továbbajánlások, akiknek tényleg szükségük van a "portékára" és valóban jót teszel vele nekik, hogy tárgyaltok és közösen találtok egy személyre szabott pü megoldást és megkötitek. A baj csak annyi, hogy sajnos ez nagyon sok idő, mire így befut. Talán vigasztaló, hogy főállás mellett csinálod, azaz nem a tartalékaidat éled fel és nem úgy kezdesz minden napot, hogy "hátha".

Az első válaszadó vagyok, mivel a kérdező megszólított, így írok még egy választ. Továbbá érdekes sztereotípiák és legendás bullshitek is kezdik felütni a fejüket, azokra is reagálnék.

Szóval az erősen barokkos túlzás és ilyen sztereotípialegendárium, hogy ez tisztességtelen, nem becsületes, átverős stb stb munka. Még pilótajátéknak titulálással is találkoztam.

A tény az, hogy a biztosító társaságok kifejlesztettek egy csomó pénzügyi keretrendszert és módozatot az öngondoskodásra. A dolog lényege, hogy a nyugdíjjárulék, mire oda jutunk, hogy nyugdíjba vonulunk, nevetségesen kevés havi pénzt fog biztosítani, hiszen a nyugdíj egy felosztó-kirovó rendszer, azaz a ma befizetett járulékokat osszák szét a mai nyugdíjasok között. Mivel egyre kevesebb az aktív adózó dolgozó, egyre több az eltartandó személy, így nem nehéz rájönni, hogy hova vezet ez a verzió.

Ahhoz, hogy havonta felvehessünk fix összeget, úgy tetszik "nyugdíjat", ahhoz pénzmag kell. Namost az nem a fán terem. Ugyanakkor léteznek különféle értékpapír illetve részvényalapok, amik a befektetők számára hozamot generálnak. Pl részvényes vagy, azaz társtulajdonos egy nyereséges cégben, akkor az össz részvényes között a részvények arányában osztják szét azt a "tortaszeletet", ami az adózótt nyereség. De ez csak nagyon nagyjázott, sematizált plda a dolog működésére. A részvényalapok, hogy a kockázatot minimalizálják, tesznek egy kicsit ide is, oda is stb, hogy hosszabb távon, a rendszeres befizetésekkel növelvén a befektetett tőkét, nyereséget halmozzanak fel. Ebben is vannak szerény hozamú, de stabil alapok, vannak nagy hozammal kecsegtető, de kockázatosabbak.

Namost a tisztességes tanácsadók, korrekt brókerek az őket megbízó befektetők érdekeit képviselve csoportosítják, teszik ide és oda a pénzeket, hogy a lejáratkor minél többet tehessenek a befektetők zsebébe.

No eddig ebben az egészben nincs semmi ördögtől való.

Ami miatt rossz a híre a szakmának az az a sok szerencselovag, aki valóban trükközik, rámenősen akvirál ügyfelet, erőszakosan lenyom valamit a másik torkán, amit az nem is akar, stb. Sok ilyen "jó beszélőkéjű" üzletkötő van, akiket kerülnek, mert borjút beszél az ember hasába. De ez nem a pü közvetítő ágazat hibája, nem a biztosítóké vagy az alkuszcégeké, hanem az ilyen rámenős, inkorrektül gyorsan meggazdagodni akaró tukmakirályoké.

Egy normális becsületes tanácsadó nem nyomul, hanem hívják, ügyfélajánlások által és őt keresik. Nekem is így van nyugdíjelőtakarékossági unitlinkem, hogy hallottam egy kollégámat, ahogy erről beszélt valakivel és megkértem, hogy nézzünk nekem is valamit.

Én 2006-ban Brokernetes voltam, aztán Bankbrokeres (ez jobb volt, mert hitelt mindenki akart), de voltam más ügynökségek közvetítője is. Miután a Bnettel megszüntettem az együttműködés.

Miért szálltam ki? A 2008-as válság mindent ledarált. Illetve elég arrogáns módon várták el az embertől a teljesítményt. És mivel én nem akartam senkit átbaszni, így nem is taroltam a kellő mértékben. Kb ennyi.