Miért nézi le a legtöbb műszakvezető a gyárban dolgozókat?

Valós jelenség, és több oldalról meg lehet közelíteni a problémát.

Az egyik oldal, hogy történelmileg távlatokban nézve a társadalom általában inkább hierarchikus. A magyar társadalom egyébként relatíve elég hierarchikus berendezkedésű.

Pl a melóhelyemen egyik reggel nem fértem oda a kávéphez, mert a takarítónő éppen az ablakot pucolta, és így a nyitott ablak mögé esett a főző. A takarítónő hebegve-habogva kérte a bocsánatokat, hogy ne haragudjak, hogy feltart. Én tartom fel őt? Hát ő dolgozik, én meg akadályozom ebben a kávém miatt. Teljesen zavarba jöttem. Csak hát én egy szoftverfejlesztő, mérnökember vagyok ott, ő meg egy idősebb takarító, és szegény teljesen megalázkodott.

A másik oldal pedig a hierarchiában alul szocializálódótt kisember. A műszakvezető évekig olyan ember volt a gyárban, mint te, vagy mint a takarítónőnk. Onnan mondjuk felküzdötte magát műszakvezetővé, és kompenzál: ő már nem kutya, hanem gazda. Olyan ez, mint amikor elsősként szipogsz, ha a negyedikesek átrúgják a labdádat a szomszédba, de egy csomó gyerek ebből úgy jön ki, hogy negyedikesen ő is átrúgja az elsősökét.

Mert a magyar társadalom hierarchiában tud csak gondolkozni.

Vagy alatta van valaki, vagy felette.

Ha mellette vannak, az neki japán felsőfok, nem tudja értelmezni.

(Igen, általánosítok, mert több emberre jellemző ez, mint akire nem. Ezért tartunk itt, ahol)

1: "Ha nekem szívnom kellett, amikor a helyedben voltam, akkor most te is ugyanúgy szívjál!". Az egyik legundorítóbb mentalitás.

2: Másképp fogalmazva: Lefele tapos, oldalra könyököl, felfele nyal.

Sokkal egyszerűbb a válasz.

Ha az egyik szalagmunkás elpusztul, jön helyette 100 másik.

Ezért te még kutya se vagy.

Inkább csak annyit érsz mint egy csavarhúzó. Egy pótólható munkaeszköz.