Mi a tanácsotok?
Lassan 1 hónapja kezdtem el dolgozni egy mekiben és sajnos nem jött annyira be. Isszonyatosan kellet pörögni. Amit kb megszoktam, viszont lelkileg tönkretett. Ezt értem úgy, hogy amit csak lehetett elrontottam. A kollégák töbször is elmondták ugyanazt, de mikor csúcsidő volt bepánikoltam és kapkodni kezdtem. Most sajnos eljutottam odáig, hogy összetörtem fel akartam mondani,mert ez így nem mehetett tovább. Illetve a műszakvezetők sem kedveltek. Amikor betanítottak Lobbyzni akkor az egyik műszakvezetőm töbször kiemelte, hogy csináljam a munkát, mert ő mint teljes állású dolgozó kevesebbet keres mint én, mint diák. Tegyük hozzá, hogy én mindent megtettem annak érdekében, hogy megfelejek a standardnak. Csináltam mindent a legjobb tudásom szerint, még be is magoltam az összes dresszinget szóról szóra. Szóval nemrég eltörtem és sírva mondtam a műszakvezetőnek, hogy ezt nem bírom. Ő nem nagyon értette, hogy mit nem tudok nem jól csinálni és csalódott bennem sajnálja,hogy én így érzem. Azt mondta, hogy a héten kiléptetnek engem de ha meggondolom magam akkor csak hívjam fel. Itt érdemes megjegyezni, hogy amikor kiborultam akkor ő a jegyzőkönybe beleírta, hogy kiborultam, sírtam stb. Arra lennék kíváncsi, hogy ti mégis visszamennétek vagy keresnétek másik állást.
(Kérem az olyan hozzászólások, hogy miért nem gondoltál arra, hogy pörögni kell kiméljenek, azt gondoltam sikerülni fog, de ez nem így alakult)
Most írtam egy másik kérdés kapcsán:
Soha ne kételkedj magadban. Mintegy 35 évvel ezelőtt úgy adódott, hogy egy teljesen automatizált üzemrészbe kerestek pultkezelő munkatársat. Amikor odavetődtem, teljesen inamba szállt a bátorság. Egy hatalmas, több nm pultot képzelj el,ezernyi piros,illetve zöld világítópontocskákkal, ami mind egy-egy szelepet, vagy szivattyút, vagy rázómotort, vagy anyámtyúkját jelzett. Egy átláthatatlan katyvasz volt az egész. Kerek-perec megmondtam a főnöknek, hogy ne is haragudjon, de nem érzem magam alkalmasnak a munkára. Máig sem tudom, hogy mit látott bennem, de rábeszélt, hogy maradjak legalább a próbaidő végéig. Maradtam. Sőt, nem telt el két év, és én lettem a legjobb pultkezelő az egész cégnél, majd a számítógépes vezérlés bevezetésekor is rám hárult a kezelőpult digitalizálása.
Nyugdíjba is onnét mentem. Pedig nem akartam elfogadni az állást.
Egy kis update:
Végül úgy döntöttem, hogy kilépek. Én azt hittem, hogy el fognak felejteni egy kis idő múlva de nem így lett. Kb 1 héttel ezelőtt baráti társasággal elmentünk mekizni. Miközben ettünk láttam, hogy a volt munkatársaim mutogattak rám és fintorogtak és ezt annyira feltűnően csinálták, hogy nemsokkal ezután a barátaim felajánlották, hogy menjünk máshová. Elmentünk. Ezután pedig ma hallom az egyik ismerősömtől, hogy most az a pletyka járja a mekit, hogy én azért mentem el mert leégettem az egész krumplisütőt, amikor tegyük hozzá aznap amikor elegem lett és elmentem akkor nem is krumpliztam hanem dresszingeltem. Most ez eléggé fáj. Nem hittem volna, hogy ez lesz. Most nem nagyon merek a mekiben rendelni mert nem akarok megint ilyen helyzetbe kerülni. Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan reagálnátok le ezt.
Ne magadban keresd a hibát!
A Meki az ótvar rabszolgamunkák legalja, ahol 90%-ban rosszindulatú elviselhetetlen emberek dolgoznak. Én is itt diákmelózom, de most tervezek felmondani, mert nem bírom idegekkel ahogyan beszélnek velem és ugráltatnak egész nap. Hidd el, ennél szinte csak jobb munkák vannak a világon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!