Munkahelyi zaklatás, mi a véleményetek?

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem. Épphogy 23 éves voltam, amikor elkezdtem dolgozni egy cégnél, mint ügyfélszolgálati munkatárs, majd 2,5 év után kaptam egy mondhatni előrelépési lehetőséget, akkor kerültem fel az irodába. Azt azonnal éreztem, hogy ott nagyon más a légkör, az emberek, de arra gondoltam, hogy csak meg kell szokni. Rajtam kívül még két kolléganőmmel voltunk egy irodában, akikkel mondhatni jól kijöttem, de ők sokat vitatkoztak, ezek a viták el is tudtak fajulni, és nem mindig volt könnyű középen lenni. Elég felszínesek az emberek, sokat beszélnek mások kinézetéről (negatív értelemben), kritizálnak másokat, rivalizálnak egymással, mindig meg a pletyka, stb. Nem vagyok álszent, nekem is van véleményem, de én alapvetően nem ilyen vagyok, inkább erősítenék, mint hogy lenyomjak másokat, ezért mindig is nehezemre esett azonosulni ezzel a légkörrel. Nem akartam “harcolni”, ezért meghallgattam őket, de én voltam a csendes lány az irodában (hozzáteszem a főnökömnek is az volt az elvárása felém, ne konfrontálódjak, végezzem a munkám csendesen).

Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy úgy éreztem, a feletteseink meg vannak elégedve a munkámmal, volt, hogy amikor egyedül helyettesítettem kettőjüket, az egyikük mosolyogva megjegyezte, hogy “nem a mennyiség, hanem a minőség számít” és hasonlók.

Igazából soha nem viseltem jól azt a légkört, ami ott van, sokszor éreztem, hogy próbálnak elnyomni, de mondhatni jól viseltem az egészet egészen addig, amíg az egyik kolléganőm helyett jött egy másik (ő lett az egyik igazgató asszisztense), akinek kritikán aluli a viselkedése. Ő aztán tényleg undorítóan beszél másokról, már-már megszégyenítő módon, az irodában nikotin tartalmú e-cigit szív és sorolhatnám.

Az engem érintő zaklatás akkor kezdődött, amikor (én hülye) elmeséltem nekik, hogy ahol albérletben laktam lakás beázott, penészes lett, és hogy milyen bosszantó, mert dohos szag volt bent, stb. Egyébként akkor, amikor ezt elmeséltem, már nem állt fent ez a probléma, és költözés alatt is voltam. Ebből valahogy az jött ki, hogy ő(k) éreznek rajtam valamit, és ez ilyen futótűzként kezdett el terjedni az emeleten. Eleinte fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem, csak kaptam néhány megjegyzést, majd észrevettem, hogy van aki az orrához teszi a kezét, ha a közelemben van, ha egymással szemben mentünk a folyosón, ő visszafordult, nagy ívben kikerült. Volt olyan, hogy ez az új kolléganőm köhögött, megkérdeztem tőle, hogy beteg-e, azt mondta allergiás, és amikor megkérdeztem, hogy mire, azt mondta a penészre. Ha oda jönnek az asztalom mellé, a kezüket sokszor az orruk elé teszik, vakarják a szemüket, mintha allergiás reakciót színlelnének. A lényeg, hogy ezeket nem beképzelem, hiszen tudom, eddig ki hogy viselkedett, és érzékelem a változást.

Most már hónapok óta tart ez a dolog, és annyira megviselt lelkileg ez, illetve hogy visszahallom, a hátam mögött hogy beszél(nek) rólam akár a személyemet, vagy a külsőmet illetően, hogy fel is mondtam. Szorongok, nem tudok aludni, minden reggel nyomorgörccsel megyek be dolgozni.

Azt még hozzátenném, hogy én megkérdeztem tőle, hogy érez-e rajtam valamit, amit eddig nem, amire az volt a válasza, hogy lehet gyógyszert kellene szednem, amiért ilyen gondolataim vannak.

Egy biztos, ezt nem beképzelem magamnak, mert ha hajlamos lennék erre, akkor máskor is előfordult volna, illetve nincs azon mit beképzelni, hogy valaki egyik nap odaül mellém beszélgetni, majd miután beszélt ezzel a kolléganőmmel, legközelebb már elkerül.

Járok pszichológushoz (bár előbb kellett volna elmennem), aki sokat segít, ha nem lenne, már biztosan be sem tudnám tenni oda a lábam.

Kíváncsi lennék, hogy más hogy kezelte volna ezt a helyzetet a helyemben?