Milyen álomvilágban élnek a főnökök?
#1:
Ez a tipik elzárkózok a buborékomba és csak a saját valóságom és igazságom létezik. Ha én azt mondom, hogy márpedig nincs olyan, amit szívesen csinálnék (vagy van, de az nem tartozik a munkák kategóriájába), akkor hogy jössz ahhoz, hogy megkérdőjelezd ezt? Én elfogadom, hogy dolgozni kell, de azt ne várják el tőlem, hogy szeressem, és ezt hiába vágják a fejemhez mindenhol, attól még nem lesz kedvem semmihez, csak elfogadom, hogy muszáj.
Nem álomvilág, ez a való világ, ez a normális. Az ember - már az értelmesebbje - nem csak annyit lát, hogy pénz, és azért elvállal bármit. Hanem olyan pályát választ, amit szívesebben csinál. Én például cukrász vagyok, mert ez érdekel, mert ezt szeretem. Ha csak a pénzért csinálnám, akkor nem pont ezt választottam volna, de ebből is viszonylag jól megélek, és még szeretem is csinálni.
Természetesen nem akarhat mindenki cukrász lenni, de valamilyen céljai, preferenciái mindenkinek akadnak. Valami, ami motivál. Vagy ha neked semmi ilyen nincs, akkor ideje keresni, mert igy tényleg egy sivár kínszenvedés lesz az életed, nem is csak a munkád.
Nem szeretem csinálni a melómat, de ehhez értek. Szerencsére engem lesz@r a főni, hetekig nem is látom. Attól meg lehet csinálni a munkát, ha nem szereted.
A főnökség meg eleve másképp látja az egészet, ők busásan meg vannak fizetve, hogy veled elvégeztessék a melót, sok a holt idejük is, ezért nem érzik azt át, mikor valakinek a 8 órából 7 óra 30 percet folyamatosan dolgoznia kell. Ők nyilván szeretik is a munkájukat.
#3:
Attól, hogy személyeskedsz, még nem lesz igazad. Nem, nincs mindenkinek egy elképzelés vagy egy vágy a fejében, hogy szeretne lenni valami. És nekik csak az marad, hogy elfogadják, hogy csinálni kell valamit és választanak egyet a lehetőségek közül. De itt az is baj, ha semmit nem csinálsz, meg az is ha csinálni akarnál, mert akkor meg jön a "nekünk olyan emberek kellenek, akik szeretik ezt csinálni" kártya. Csak akkor meg ugyanott vagyunk, ha mindenhol ezt elvárják, akkor sehova nem tud menni az ember, de az is baj, ha nem dolgozik.
Hacsak nem gyerekekkel foglalkozol (vagy úgy általában emberekkel, főleg kiszolgáltatottakkal), akkor ez a "szeretned kell" egy fasság!
Nem azért kapod a fizetést, hogy szeresd, hanem hogy megfelelő minőségben elvégezd! A főnököd elhiszem, hogy szereti ezt a szar süket dumát tolni hatalmi pozícióból, neki ettől áll fel.
"Nem, nincs mindenkinek egy elképzelés vagy egy vágy a fejében, hogy szeretne lenni valami."
Akkor lásd az utolsó bekezdést!
Azt várja el, hogy az apróért amit bérnek csúfolnak legyél hálás és áldozz be mindent is.
Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, nagyon jól fizető munkahelyen van ahova utálok bemenni.
Ez persze a teljesítményen nem látszik.
Megcsinálom gond nélkül amit kell de azt ne várják el, hogy mindezt vigyorogva tegyem.
Olyan meg nem létezik, hogy mindenki azt csinálhatja amit szeret.
Lehet úgy is dolgozni, hogy utálod, csak úgy baromi könnyen ki fogsz égni. Ha már pályakezdőként is így érzel a tanult szakmáddal kapcsolatban, akkor hosszú távon még rosszabb lesz, és leginkább neked, a te egészséged fog megroppanni. Nem a főnököt védem, a te érdeked igazából, hogyan érzed magad egy munkahelyen.
Ezt hallgasd végig: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!