Melyik az a munka, ami olyan nektek, hogy akármennyit fizethetnének, ti akkor sem csinálnátok?

De például dolgoztam autóalkatrész raktár és elosztóban (Láng). Na azt alapvetően szerettem. Egész nap mozogni kellett, alkatrészeket gyűjteni "bevásárlólista" alapján. Olyan volt mint a soha véget nem érő telefonos játékok.

Lehetett "játszani" hogy visz az ember hosszú listát és összeszedi. Vagy visz sok kicsit és azokat darálja.

Voltak részlegek is, volt ahova a kezdőket engedték, volt ahova már a tapasztaltabbakat így volt egy kis fejlődés érzése az embernek. Plusz egész nap mozogtam és elfáradtam, jól esett az ülő életmód után.

Mondjuk egész életemben nem csinálnám, de akkoriban elvoltam vele. Akik fixen ott dolgoztak azok is szerették.

Ápoló

Bolti eladó

#20 Csatlakozom, gyári munka nekem lélekölő volt diákként.

-Akár 12 óra állás.

-Ahhoz is engedély kell hogy wc re menj.

-A gépek fülsüketítően hangosak

-Nem hallgathatsz zenét

-Ostoba főnökök akik azt hiszik bármit megtehetnek.

- Kb halálra untam magam minden nap a monotonitásban.

Jelenleg nyugis a munkám, folyamatosan problémákat oldhatok meg, és örömmel dolgozok

Nekem a gyári munkában maga a hierarchia is furcsa.

Akik ott dolgoztak azok valóban szerették a főnökeiket, soha nem hallottam panaszkodni őket, néha jöttek a "fancy" öltönyösök körbenézni és azt láttam, hogy szinte csodálják őket.

Ami egyik oldalról érthető, hiszen munkát adnak a leghaszontalanabb embereknek is, hiszen tényleg egy gép munkáját végzik.

Másik oldalról valahol elgondolkodtató volt, hogy tulajdonképpen a főnökség szemében ők nem emberek, ők csak gépek, befektetések, alkatrészek a gépezetben.

Igazából nem tudom eldönteni, hogy most ez jó vagy rossz. Egyrészt rossz, hiszen gyakorlatilag csak rabszolgaság, dolgozol hogy ne halj éhen, de se időd, se pénzed nincsen. Másik oldalról meg ha minden munkakört kiváltanánk, akkor nem nagyon tudnánk mit kezdeni a sok emberrel akiket nem tudnánk mire használni.

Ilyenkor gondolkozom el az alapjövedelmen. De azt sem tudom, hogy jó lenne-e vagy sem. Egyrészt ha nem a napi megélhetésért kellene küzdeni, akkor jutna energiája sok embernek arra, amit csinálni szeret. Másrészt sok ember nagyon lecsúszik, ha nincsen munkája, nincsen az életében valami, ami ad egy napi rutint. Szóval lehet a munkát kellene helyettesíteni valami más "kötelező" rendszerrel. Mint régebben a közösségek, kommunák napirendje, közös ebéd, közös ima, közös programok. Csak hát ez összeférhetetlen a mai online elzárkózással :D

Visszatérve a gyári munkára, amikor jártak körbe a főnökök, mindig fejlesztésekről beszéltek. Olyan fejlesztésekről, amikkel idővel ki lesznek váltva az ott lévő emberek. De ugyanez volt a láng autónál. Akkoriban az egész raktárazást gépesítettre tervezték, kiváltva az embert. Nem tudom mi lett végül belőle.

De ha már felmerült a vezetés.

4-5 éve szereztem jogosítványt. Első évben utáltam vezetni 2-3. évben megszerettem, de mára megint utálom és csak nyűg. Egyszerűen stresszes és semmi élvezhető nincsen számomra benne.

Egyre többször ülök vissza tömegközlekedésre is, ha időben nem jelent nagy többletet. De pont ezért elgondolkoztam, hogy a gyerekkori álom melóim, mint buszsofőr, vonatvezető valójában mennyire monoton és stresszes munkák. Még egy vidéki buszos csak-csak elvan, tud beszélgetni. De egy 7-es busz sofőrjének lenni merő stressz. Nem csoda, hogy nem találnak sofőröket.