Miért akar egy munkahely a város szíve lenni, mikor az alkalmazottak életével nem foglalkozik olyan tekintetben, hogy nem becsüli a munkájukat, nem érdekli a személyiségüket?

A főnök tárgyalást folytatott a munkahelyet körülvevő összes más cégnek a vezetőivel, hogy egységesen, összetartással a város szívéhez tartozzanak. Ez mind szép és jó is, de az alkalmazott hiába teljesített a felvételt követően egészen mostanáig, a magánélete és a munkája sem volt megbecsülve, emellett rengeteget kellett az alkalmazottnak fordítani a munkájára. Mikor honorálásról van szó, akkor örüljön annak, hogy van munkája, aztán minden jelzőt megkap, hogy min kellene változtatni. Ha egy munkahely, a város szívéhez akar tartozni, akkor az alkalmazottak miért kerülnek a legutolsó helyre megítélés szempontjából?