Csináltál már olyat,hogy a munkahelyeden sokáig csak csendben voltál és csak türted a dolgokat?Majd egyszer csak eldurrant az agyad és robbantál majd fogtad magad és haza mentél munka idő közben és ott hagytad végleg a munkahelyed?

Én nem, de édesanyám igen. A főnöke igazi zsarnok volt, megspékelve nárcizmussal. Hála istennek megtehette, hogy szó szerint a munka közepén felálljon és haza jöjjön. A legjobb döntése, azóta talált olyan munkát, ahol jól érzi magát.

Ha úgy érzed ezt kell tenned, tedd meg. Ha nem cselekszel utána bánni fogod.

En mindig. De ket oka van. A fo ok, hogy borderline szemelyisegzavarom van. A masik, hogy kivetel nelkul szemetkedtek velem, vagy baromi igazsagtalansagok voltak, raadasul valahol nem is velem, hanem a tobbiekkel.

Mindig botranyosan szivarogtam el. Tehat a kimegyek a vecere, de mar a fiokombol mindenem kipakoltam es hasonlok, ceges telefont kikapcsoltam es letettem.

Isten bizony a munka, a gurcoles a legkevesebb. De a folosleges szemetkedeseket sajnos, pedig kellene, nem tudom toleralni. Ha lennenek gyerekeim, szerintem nem engednem meg magamnak.

Igen! December 1-én volt. A legjobb döntés volt, amit tettem! Jeleztem korábban a főnöknek, hogy vannak gondok, sőt más is felmondott a toxikus légkör miatt. De nem hitt nekem a főnök, letagadták. Rendszeresen fél órákat késtek, nekem kellett többet dolgoznom miattuk, egész idő alatt pletykáltak, másokat mocskoltak, engem hibáztattak a semmiért. Folyton behazudtak a főnöknek, hogy nem dolgozom, hanyag vagyok, rosszul végzem a munkám, pedig a munkám mindig nagyon is precízen elvégeztem, sőt túl precízen, ők voltak hanyagok. Ahol tudtak belém kötöttek, provokáltak. Amikor nem volt ott senki káromkodtak velem, megalázóan álltak hozzám, üvöltöztek velem. Fél évet még tűrtem, mert nem talált mást a főnök és kérte maradjak. Aztán az egyik nap amikor nagyon üvöltött rám a munkatárs olyan dolog miatt, amiről nem tehetek betelt a pohár. Hazajöttem. Elmenetem egy hónap betegszabadságra. És felmondtam. Azóta is ott dolgoznak ők és nem talál a főnök melléjük fix munkaerőt, nem csoda.

Nagy kár volt elszenvedni és elvesztegetni ott azt a fél évet pluszba. Már a problémák kezdetén felkellet volna mondanom!

Igen. Nekem ezért colt, hogy eddigi felmodnásaim 97%-a félig bőgve történt.

Modnjuk nekem nem a munkatársakkal volt bajom. Ott is voltak pletykásak, meg akik csesztettek, de volt par nagyon jófej ember is.

Az utolsó szalmaszál a munkavezető b@sztatása volt, aki konkrétan a hátam mögé állt, és úgy nézte, hogy na mikor fogom elhibázni, csak hogy ott lehessen, és leb@szhasson. (Bocs, terminus technicus, erre más szó tényleg nincs)