Pályaválasztás: Milyen munkahelyet találhatnék?

El kellene döntened, hogy melyik része érdekel a pszichológiának.

Mert a diplomáddal mehetnél pl. nyelviskolába, és érdekes tapasztalat látni, kiből hogyan hozható ki a legtöbb.

Egy multinál lehetőséged lenne belelátni, hogy adott munkakörnyezetben milyen az emberek lelkiállapota, hol lehetne coachként javítani stb.

A legkevésbé sem volt ez kidobott idő.

Szereztél egy diplomát, amivel bármikor tudsz angolt tanítani. Akár átmeneti megoldásként, ha tanulsz vagy nincs állásod, akár főállásban, akár főállásod mellet kereset-kiegészítésként. Arról nem is beszélve, hogy a magas szintű angoltudásod micsoda előny lesz a pszichológia tanulmányaidnál, amikor angol nyelvű szakirodalmat kell olvasnod.

Mit csinálj most?

Hát taníts angolt.

Közben gondold végig, érdemes-e még egyszer megpróbálni a pszichológia szakot. Ha igen, akkor mellette tudsz egy kis mellékest keresni angol tanítással. Ha nem akarsz második egyetemet elvégezni, akkor pl. cégeknél személyzetisként, vagy rendezvényszervezőként is el tudnál helyezkedni. Vagy lehetnél tolmács is.

Nagyon sok időt és pénzt basztál el azzal az anglisztika alap+mesterrel. Gyakorlatilag elégetted majdnem az összes ingyenes féléved és 5 évet ahelyett, hogy újraérettségizz és legyen elég pontod...

Nem akarlak piszkálni olyasmi miatt, amin nem tudsz már változtatni, de könyörgöm, szálljunk le a földre: 1 200 000 + 2 000 000 ftnyi összeg kell csak ahhoz, hogy legyen egy második alap+mesterszakod, erre rájönnek a mindenféle terápiás és kiegészítő képzések és a 4 éves szakirányú továbbképzés, ha klinikai vonalon akarsz mozogni, ami szintén több millió forint. Ennyit nem fogsz összeszedni mostanában, ha az életed más területén is szeretnél rendesen haladni...

Viszont, kerülhetsz az anglisztika által olyan területre, ami közel áll a pszichológia más területeihez. Azt kellene átgondolni, hogy feltétlenül szükséged van-e a klinikai vonalra vagy inkább praktikus megoldást keresel. Pl foglalkozhatnál kiválasztással, oda el lehet jutni a mostani végzettségeddel és munkapszichológiával. Ha autodidakta módon mellé tanulsz pszichológiai módszertant, az már egy jó kombináció, jó lehetőségekkel. Szintén jó csapásirány lehet (bár ott kevésbé foglalkozol emberekkel), ha nyelvészeti vagy kulturális területen kutatsz, ott is fogsz találni pszichológiához közeli témát ezzel a végzettséggel.

A másik opció, hogy sni-s gyerekeknek tanítasz angolt. Abban is van kihívás pszichológiai oldalról is.

De amit te kitaláltál 5 éve, mint tervet, az nonszensz.

#4: ezt most úgy írod, mintha a Te pénzedről lenne szó.

Egyébként miért ne tudná megkeresni a tandíjat?

#5

Nem, nem az enyémről van szó, csak láttam már pár embert ennyire elrugaszkodva a valóságtól jól pofára esni. 30 felé valahogy megtáltosodik pár bolond és akkor jön rá, hogy hirtelen egy olyan szakma kell neki, amit csak tisztességesen kitanulni 10 év (orvos, jogász, klinikai pszichológus és társai). Nem, bocs, nem én leszek az, aki körbenyalja, hogy bármi lehet bármikor. Arra ott volt az anyja.

A pszichológia 90%-ban nappali képzés. Nem fog mellette dolgozni. Alapszakkal pedig egy nagy büdös senki vagy, egy viselkedéselemző, akit jóformán nem is engednek kliensek közelébe. Mégis hogy a f*szomba képzelted, hogy valaki felnőtt fejjel ezt tudja egyszerre teljesíteni és megkeresni rá a pénzt anélkül, hogy eltartsák? Ne vicceljünk már, kognitív pszichológusnak tanultam, pontosan tudom, hogy a képzéseid jelentős részét a klinikai vonalon akkor is magad fizeted, ha az alap és a mesterszakot nem. És k*rvasok pénz, nagyon sok kolléga szívta meg azzal, hogy azt sem tudta, mire jelentkezik, mert egyáltalán nem lesz kész a munkára a mesterszak végén. Ez egy hosszú út, körülbelül mint az orvosi. Nekem is csak az a szerencsém, hogy másra szakosodtam és tudok programozni, így kb úgy jártam, mint bármelyik piacképes szakma képviselője, akit már mesterszakosként megfizetnek. Szakiránytól függően a pszichológiára ez átkozottul nem igaz.

Úgyhogy mielőtt szivárványt hánysz és realitás - és veszélyérzet nélkül agyatlanul bíztatsz valakit, gondolkodj talán el azon, hogy van-e fogalmad arról, amire vállalkozik és tényleg a hurráoptimizmus szolgálja-e az érdekét vagy az, ha valaki szembesíti a helyzet súlyával. A helyzetével, amiből mint írtam, ki lehet hozni nagyon sok jót is és közel lehet maradni akár a pszichológiához, akár a segítő szakmához, de akkor nem olyan esztelenül, stratégia nélküli vágyálmokból gazdálkodva kell csinálni, mint ahogy eddig csinálta.

A pszichológia az álma és elvolt 5 évig anglisztikán... Atyaisten...