Mit tennétek a helyemben? Más is érezte azt, hogy a választott szakmájában/hivatásában nem tud kiteljesedni, de amire vágyik az elérhetetlennek tűnik?

Tavaly fejeztem be a jogi egyetemet, jelenleg ügyvédjelöltként dolgozom, de azt érzem, hogy hosszú távon képtelen leszek ezzel foglalkozni, és épp ezért az időmet pazarlom.

Tudni kell rólam, hogy a jogász szakot hirtelen felindulásból választottam, nem igazán tudtam, hogy mihez kezdjek az életemmel, a jog pedig ideálisnak tűnt, mert

egy sokrétű, más szakmákkal is jól kombinálható, piacképes foglalkozás. Kezdetben kifejezetten tetszett, de harmadévesként romlani kezdtek a tanulmányi eredményeim, ami miatt erősen elbizonytalanodtam abban, hogy alkalmas vagyok-e egyáltalán a jogászi pályára. Viszont már nem akartam abbahagyni, majd a szakmai gyakorlat is adott némi lelkesedést.

Amikor tavaly megszereztem a nyelvvizsgámat (tudom, ezzel sokat vártam) és a diplomámat, majd elhelyezkedtem, mint ügyvédjelölt akkor nagyon boldog voltam, azt éreztem, hogy végre haladok, de sajnos nem tartott sokáig ez az érzés.

Egyrészt alig van időm a munka és a napi 3 óra utazás mellett, így nem igazán tudom magam fejleszteni. Terveztem tovább fejleszteni a jelenlegi nyelvtudásom, de a tanár, akihez jártam, a beosztásom miatt nem tud fogadni. Egy másik nyelvet is elkezdtem tanulni önerőből, de úgy érzem, hogy egy tanfolyam sokat segítene, azonban ezek sincsenek alkalmas időben. Ezek mellett pedig jogosítványt is szeretnék. Ugyanakkor a hétköznapokon még fodrászhoz vagy boltba is nehezen jutok el.

Sajnos az utóbbi időben a kedvezőtlen beosztás mellett egy több a túlóra is (még tolerálható).

Szerencsére a kollégáimra és a főnökömre nem tudok panaszkodni, az irodai közeg kifejezetten jó, de magát az irodai munkát nem élvezem.

Tulajdonképpen rettentően unalmasnak találom a legtöbb feladatot, ami a jogászi/ügyvédi hivatással jár, és ebből kifolyólag nagyon nehezen tudok összpontosítani, illetve tanulni, mert nem érdekel, amit csinálok.

Azt is kényelmetlennek találom, hogy egész nap a számítógép előtt kell ülnöm, pedig soha nem voltam különösebb aktív. Most mégis azt érzem, hogy fizikálisan nem fogom bírni, nap végére fáradt a szemem, és el vagyok gémberedve. (Hordok szemüveget, és rendszeresen fel szoktam állni.)

Jelenleg egy dolog van ami igazán lázbahoz, és amivel kapcsolatban azt érzem, hogy tudnék vele foglalkozni, ez pedig a film. Ez a szenvedélyem már azt követően alakult ki, hogy elkezdtem az egyetemet (kb. 5 éve). Tulajdonképpen bármit szívesen csinálnék, amivel filmforgatásokon dolgozhatnék. A rendezői vagy az operatőri szerep, ami a leginkább érdekel, de ezeket csak nappali szakon lehet tanulni, ami számomra kizárt, és a tandíjat sem tudom megfizetni. Gondolkodtam más szakmákon is, de ötletem sincs, hogy hol kaphatok megfelelő képzést.

Azt is tudom, hogy a filmezéshez nem feltétlenül kell diploma vagy bármilyen más papír, de sajnos nem sok barátom van, olyan pedig egy sem, akikkel tudnék hobbi projekteket csinálni, vagy legalább áthatóbban beszélgetni a filmekről.

A hazai filmszakma helyzete pedig elég lesújtó, és bizonytalan. Persze, ha lenne lehetőségem filmeken dolgozni, akkor nem zárnám ki, hogy külföldön is szerencsét próbáljak, de szívesebben maradnék itthon (még annak a tükrében is, hogy rengeteget szorongok a hazai közélet miatt).

Mindezeken felül attól is félek, hogy csalódást okoznék a családomnak, ha otthagynám a jogászi pályát. A szüleim rengeteget támogattak, és nem kevés áldozatot hoztak, hogy tanulhassak. Mindenki nagyon büszke volt rám, amikor befejeztem az egyetemet, mert én vagyok az első diplomás a családban, ha néhány távoli rokont nem számítunk.

Tulajdonképpen azt érzem, hogy nincs semmi más a filmeken kívül, ami érdekelne annyira, hogy csináljam, de az elérhetetlennek tűnik pillanatnyilag. Jogászként pedig hosszú távon nem hiszem, hogy boldogulnék. Jelenleg anyagilag sem kifizetődő, ahhoz pedig rengeteg áldozat kell, hogy azzá váljon, csak nem akarom az életem olyan dologra feltenni, ami nem érdekel.

Persze, lehetséges, hogy korai ennyi idő után hátat fordítani a jogászi létnek, és idővel megszerezném, de most nem ezt érzem.

Igazából a pénz sem érdekel, nyilván létbiztonságot szeretnék, és stabil anyagi hátteret, de nem vágyom gazdagságra, így már az is megfordult a fejemben, hogy valamilyen végzettséget nem igénylő szerepet is szívesen vállalnék forgatásokon. Mondjuk leginkább szerzői filmeken és európai műfaji filmeken dolgoznék, mintsem az itt forgatott hollywoodi mozikon és Netflix sorozatokon, vagy az újabb magyar propagandadilmek egyikén (utóbbihoz biztosan nem adnám a nevem semmilyen formában).

Mindent összevetve tanácstalan vagyok. Ti mit tennétek?