Igaz, hogy távol-keleti országokban soha semmiben nem kapsz igazat, ha a főnöködénél jobb ötleted / eltérő álláspontod van?

Vagy ez csak az újonc munkavállalókra vonatkozik, magyarán éreztetik velük, hogy te itt még egy senki vagy (még ha tök jó javaslata van is), majd később (főleg ha ő maga is kiharcolja) lesz tekintélye a saját elgondolásainak is? Illetve egyáltalán, szeretnek-e az ottani munkavállalók bármit is kiharcolni, vagy mindvégig lehajtott fejjel elfogadják, amit osztott nekik a sors? (Csak mert hallottam ilyen beállítódásukról is.)

Illetve ugyanez jellemző-e kevésbé távoli, de még tőlünk nézve keleti (pl. orosz, belső-ázsiai) országokra?

Illetve a fenti országok Közép-Európában működő leányvállalatainál?

Még az is érdekelne, feltéve ha igaz a kérdésbeni állítás, hogy aki onnan eljön kis időre Európába, az utána is a hazai céges kultúrájukat részesíti-e előnyben, vagy azt gondolja, bárcsak odahaza is így menne, mint nálunk?