Más is utál dolgozni?

Én az olyan munkát nem preferálom, amelyhez nem értek, nem szeretem, nem tudom elvégezni vagy értelmetlen időtöltésnek vélek.

A hivatásomat viszont szeretem és már eddig is elég sokat tettem azért, hogy ebben dolgozhassak. Sokkal nagyobb problémám van azokkal az emberekkel, akikkel a munkakörnyezetemben kénytelen vagyok egy légtérben tevékenykedni és demoralizálnak, lehúznak, terrorizálnak, lenéznek másokat, beléjük kötnek minden lehetséges alkalommal. Amikor "a csillagok együtt állnak" és szabadságon vannak egy időben ezek az antiszociális emberek, mindenki, - de szó szerint mindenki - felszabadultan teszi a dolgát, nincs ellenségeskedés, teljesen felesleges műsor, ill. feszültség.

Sokkal jobb és hatékonyabb lehetne a közösség ezek nélkül az emberek nélkül, de találhattak valamilyen "fogást" a főnökségen, mert ők sem tudnak mit kezdeni velük.

Én is ezen szoktam gondolkodni, nem így kellene élni.

Ha megkérdezik tőlem, milyen életet akarok, mindig mondanám hogy nem akarok dolgozni, utazni akarok, tengerparton lenni, egésznap pihenni, barátokkal lenni.

De persze ezt nem mondom ki sosem, mert ha igen, akkor azt gondolják rólam hogy munkakerülő, lusta, pénzéhes meg ilyenek vagyok.

Én szeretek.

És szerintem itthon az emberek minimum 90%-ának van lehetősége megválasztania azt, hogy mivel foglalkozzon és egyetemre is mehet vagy képezheti magát. Rengeteg támogatás van erre. Csak tenni kell valamit.

Bár én gazdag családból jövök, de azon kívül, hogy nem dobtak ki 16 évesen dolgozni nem tudom mi az, ami miatt nekem az ölembe hullik a piacképes diplomám, szakmai sikerem, sok nyelvtudásom. Sosem volt magántanárom, nem fizettem oktatásért. Azon kívül, hogy tudom mit szeretnék csinálni. Szerintem ennyi a kulcs, de ez nem függ a pénztől.

Nyilván sokkal jobb lenne egész nap csak azzal foglalkozni, amit szeretek, de az meg gazdaságilag nem kivitelezhető, hogy mindenünk legyen, de senki ne folgozzon. Szóval ez amolyan szükséges rossz.

Viszont azt is meg lehet figyelni, hogy aki az élete első 15-20 évét nem linkeskedi el, annak azért nem olyan rossz a további sorsa. 90%-ban azok szoktak ilyen életunt kesergést rendezni, akik lusták voltak tanulni, és zsigerből vén hülyének titulálták azokat, akik megpróbálták a figyelmet felhívni rá, hogy a jövőjük megalapozása bizony akkor történik. De ugye tanulni ciki, zülleni, meg lógni sokkal jobb, semmi gond, semmi felelősség... azután meg sírnak, hogy mennyire rossz felnőttnek lenni, 10 órát kell a szalag mellett rohadni, és alig jár érte pénz. Persze... mert előtte kellett volna a jövőt megalapozni.

Pont ezért jöttem fel gyakorira, hogy erre választ kapjak. Én végtelenül demotiváltnak érzem magam. Ma különösen mélyponton vagyok mert mindenki felmondott az irodában és csak jönnek a feladatok végeláthatatlanul. Nem izgat meg lesz-e oldva, nem vagyok hajlandó egy pillanatig sem túlórázni, tulajdonképpen majd elalszom a fásultságtól...Egyáltalán nem érdekel a munkaköröm, nem okoz örömet de még kíváncsivá sem tesz. Mondhatnám, hogy talán velem van baj de van másodállásom, vállalkozásom is amik feltöltenek, amiket szeretek, várom, hogy foglalkozhassak velük.

Többször jutottam arra a pontra, hogy váltok mert ennek értelme nincs de babát szeretnénk és innen könnyebbnek érzem szabadságra vonulni, mint egy új helyről. Szívem szerint felállnék, mindenféle magyarázat nélkül hazamennék és soha vissza nem jönnék. De minden pénzt meg kell fogni.

Hajlandó vagyok dolgozni, nem az a baj, hogy kell, tulajdonképpen munka után és délután is dolgozom (de azok boldoggá tesznek), egyszerűen csak kiégtem ezen a munkahelyen és nincs már motivációm. Reggelente ahogy csörög az óra elkap a gyomorgörcs, hogy én ezt nem csinálom. Annyi, hogy én nem a túlélésért küzdök,hanem az előrejutásért de ettől még mókuskeréknek mókuskerék és a fásultság az fásultság.

"A képlet egyszerű ha nem tetszik valami hagyd ott, ha nem tudod képezd magad és utána hagyd ott."

Ja, amíg van, aki eltart, addig könnyen ugrálhatsz, de ha te vagy az eltartó mert gyerekeid vannak, akkor azért már nem ilyen egyszerű a helyzet, mert nem tehetsz meg bármit, amit szeretnél!

Ráadásul a legtöbb munkahelyen el sem engednek iskolába és nem fognak hozzád alkalmazkodni, mert akad más a helyedre, akivel nincs probléma és rugalmasan túlóráztatható.

"előtte kellett volna a jövőt megalapozni."

Ez igaz!

Csakhogy egyrészt az ember mindig utólag okos, másrészt még a sok kitűnő bizonyítvány sem garantálja a jó munkahelyet, ha mondjuk a személyisége, külseje, lelkileg magával hozott családi traumái, megfelelő kapcsolatainak hiánya, lakhelye, anyagiak stb gátló tényezőkként akadályozzák a delikvenst.

Szóval mások felett ítélkezni könnyű, de az élet nem csak fekete vagy fehér !