Amikor új helyen kezdek el dolgozni, miért jó mindig minden az elején majd egyre rosszabb és végül kibírhatatlan?

Akármilyen munkahelyen kezdek el dolgozni különböző fázisokon megyek végig de a vége mindig ugyan az, hogy egyedül maradok.

A kezdetkor, pár napig amíg új vagyok nem nagyon szólnak hozzám, majd fokozatosan egyre több és több ember akar megismerni, jó fejnek tartanak, elhívnak sörözni munka után. Munkában oda jönnek segíteni, kérdeznek és érdeklődnek.

Ez fokozatosan kezd leépülni, egészen addig amíg már nem kapok semmiféle segítséget sem, hozzám sem szólnak, sőt ha hozzám szólnak az is támadó hozzá szólás.

Ezért általában én megyek szünetre legutoljára, hogy véletlenül se kerüljek kontaktba velük.

Tegnap még volt 2 perc a műszakból hátra, gondoltam gyorsan lefóliázom a raklapokat, addig sem kell egyedül állnom egy helyben vagy várni a támadásra.

Ott volt a kezemben a fólia, indulok a raklap felé amikor rámkiabál a műszakvezető hogy "hovaaa mégy???", agresszív támadó kérdés volt érezhető volt a hangsúlyból. Mivel nem nagyon szeretem az ilyet, mondtam neki hogy "gyorsan lefóliázom azt a két raklapot mert ennek mennie kell ma".

Ez részemről egy kicsit támadó kijelentés volt, mert pont előtte küldött ki a műszakvezető egy raklapot aminek maradnia kellett volna holnapig, de a kapkodása miatt el lett küldve egy nappal hamarabb. Így a válaszom kicsit sértő lehetett számára.

Ezután elkezdett velem kiabálni hogy "okosabbnak hiszed magad? ez az utolsó napod itt". Totál kiakadt és úgy nézett ki mint mint aki megőrült.

Teljesen úgy jött lett, mintha arra gondolna hogy hogyan merészelek ilyet mondani, ezt csak neki szabad.

Szóval idáig jutottunk. Az elején minden szép és jó volt, mostanra pedig ez az állapot. De ez nem csak 1 emberrel van így hanem a dolgozók kb 90%-val.

Állandóan egyedül vagyok, soha senki nem segít vagy szól bármit. Még az a verzió sem működik teljesen, hogy mennyek be és dolgozzak egy szó nélkül mert akkor állnak belém amikor leginkább nem számítok rá.

A másik fura dolog, hogy mindenki látja hogy én maradok utolsónak, egyedül vagyok, de soha senki nem jön oda akár pár szót váltani. Én mindig mindenkinek segítettem, de cserébe nem kapok semmit.

Ti hogy élitek meg ezeket? Ti is egyedül vagytok a munkahelyen? Érdemes vitába szállni ezekkel az emberekkel? Higgadtan letudom őket szerelni, de cserébe nagyon idegesek lesznek.