Jobb vagy rosszabb volt a munka világa a szocializmusban, a rendszerváltáskor, mint manapság?

3

Ebben is van igazság. De ha ettől eltekintünk (tehát a protekció részétől), ma már tényleg nem számít hogy milyen hülye és inkompetens vagy, csak papírod legyen róla.

Ez pedig szomorú. És nem, nem nézem le a diplomásokat, de véleményem szerint az a kör is szépen felhígult, csakúgy mint manapság a szakmunka.

Régen az ment egyetemre, akinek volt esze, ma boldog boldogtalan mehet, kb csak pénzkérdés.

Mindenkinek volt valami munkája, ez a munkanélküli fogalom kb nem is létezett.

Aki dolgozott, kereste a pénzt, az előrébb jutott az életben. Dolgozni kellett, de megérte.

Most akárhogy gürizek, akárhol, a fenntartásodra elég a pénz, családalapításra, befektetésekre alig.

Van ez a hamis nosztalgia, de nem volt jobb. Talán a kispolgári biztonságérzet lehet, hogy erősebb volt, mert papíron nem volt munkanélküliség és hajléktalanság.

De sem a szakmai rész, sem a hierarchia nem volt szembetűnően jobb. Másképp volt rossz, mint ma.

Egy csomó fontos pozícióban kontraszelektált párthülyék ültek, akiket a munkás-paraszt származásuk miatt ültettek oda, esetleg elvégeztek valami iskolát gyorstalpalón, de fogalmuk sem volt az egészről. Az engedelmes párthűség sokkal fontosabb volt, mint a szakértelem. Engedelmes csinovnyikként megbukni sem lehetett, a középvezetői réteg tele volt alkalmatlan idiótákkal, akik egymásnak falaztak.

Népi sport volt a lopás, az ügyeskedés, a fusi, az emberek szakmányban vitték haza a munkahelyükről az alapanyagokat, szerszámokat, irodaszert stb. Az anyag- és technológiahiány és az emberi hiányosságok miatt jellemző volt a hullámzó, kiszámíthatatlan gyártásminőség. Rengeteg kamu munkahely volt, a lapáttámasztóktól a felsőbb vezetésig. A megúszás, elevickélés langyos pocsolyája volt az a világ. Plusz ott voltak a besúgók, ugye.

Volt azért pár jól működő vállalat, főleg amik a KGST-exportra dolgoztak, ott jobb szakmberek és vezetés volt.