Én a másik oldalról tudnék mesélni. ja, drogfüggő vagyok. A főnök bír engem, igaz, ő nem drogos. Engedékenyebb velem, elnézőbb. Hogy miért? A válasz baromi egyszerű: Van egy hatalmas előnye, ha olyant alkalmazol, aki függő gondolkodású. Mi függők a végletek emberei vagyunk. De mindenben. Ha cuccunk van, akkor addig nem hagyunk neki békét, amíg mindet el nem toljuk. Ha pedig meló van, akkor addig nem állunk le, amíg a meló el nem fogy. Mi nem úgy gondolkodunk, hogy itt van a meló, csinálgatom, hogy jusson belőle másnak is. Nem. mi függők úgy fogjuk fel, hogy itt van a meló, vagy megcsinálom, vagy ha nem, akkor felgyülemlik. Egy nem függő kijelöli a saját határait. A függő pedig kitapasztalja mindenki más határait és elmegy a végletekig. Ennyi barátom, ez a különbség. az, hogy két havonta van egy délután, hogy úgy szét vagyok csapva, hogy nem tudok bemenni melóba, a főnöknek bele fér. Inkább ír egy szabit, minthogy elmenjek táppénzre , mert akkor egy olyan ember lesz egy hétig otthon, aki amúgy kétszer annyit tesz le az asztalra, mint a nem függő társai. A másik véglete e függőknek az, amelyik sz@rik bele az egészbe és tesz rá mindenki fejére. Na ezt a fajtát hamar ki szokták penderíteni mindenhonnan. De az értelmesebbje dolgozik és jól reagál. Főleg, ha romokban van a magánélete, mint pl. az enyém is. Szétválasztom a munkát a romokban heverő magánéletemtől. Az a 8 óra pedig ami a melóban rendelkezésre áll, az olyan 8 óra, amiről a főnökök álmodoznak. Mivel pedig jól dolgozom, képeznek, jó helyre nyomnak be, azért, hogy a többséget rá kényszerítsék arra, hogy melózzon. Velem ez így van. Sőt én annyiból jobb helyzetben vagyok, hogy 2 éve be is ismertem a főnökömnek a drogproblémámat és elmentem egy drogrehabra, hogy tisztára mossam magam. Kib@szott jó manipulálók és hazudozók vagyunk. 1 éve már, hogy vissza estem, de azért tegnap reggel is odajött a főnök is és a kisfőnök is, hogy tájékoztassanak: ,,B@sszus, jól nyomtad tegnap, csak így tovább" Nekem pedig ott van az a 8 óra, amikor nem kell a cuccra gondolnom, csak nyomhatom a melót, ami mostanában egészen élvezetes tud lenni. Nyilván nem vagyok szent ember, mert még én is sz@r alaknak tartom magam és nagy szélhámosnak, de a munkába odateszem magam és odab@szom a teljesítményt az asztalra. Na ennyi a történet. És még csak lány sem vagyok. A másik meg, hogy a függő meghúzza magát. Nem vitatkozik, nem okoskodik, mert félti a munkáját, hiszen nélküle nincs anyagi fedezet a szenvedély finanszírozására sem. Aztán, hogy nálatok a csaj egyéb dolgot is az asztalra tesz-e a főnöknél, az már más kérdés. De egy biztos: Egy munkahelyen sem kedveznek annak, aki a jogaival van elfoglalva, a kötelességeire meg tesz nagyokat. Kulcsszó : együttműködés.