Derogálna, ha nem a végzettséged, illetve a képességeidnek megfelelő munkát végeznéd?

Attól függ, milyen munkáról van szó, és hogy miért éppen azt a munkát kell végeznem. Egész máshogy állnék hozzá, ha magam jelentkeznék át önként, és másként, ha kényszerből (utóbbit valószínűleg valami büntetésként élném meg).

Másrészt az évek során kiderült, hogy én kb semmilyen könnyű és nehéz fizikai munkára nem vagyok alkalmas. Egyszer nagyon fiatalon kipróbáltam magam takarítóként, másnap már nem kellett jönnöm. 😃 Illetve olyan munkát sem szívesen végeznék, ahol másokkal kéne beszélgetnem, így a liftkezelő is necces. A monotónia tűrésem is nagyon alacsony. És ha lehet, ne legyen messze és ne kelljen korán kelni, mert elalszom.

A "ki mit szólna hozzá" cserébe nem sokat játszik, a környezetem most sem tudja, mit csinálok, csak a gép előtt ülök. 😃

Matematika-fizika szakos tanárként a feleségemmel ( angoltanár) 5 éve alapítottunk egy takarítócéget. Először csak a tanári fizetésünket akartuk kiegészíteni. A cég jól ment a covid alatt is így most már főállásban takarítunk és van 4 alkalmazottunk is.

A munka sosem szégyen.

Engem inkább az zavar ezzel kapcsolatban, hogy kb feleslegesen végeztem el a főiskolát, mert egyből utána teljesen más területen kezdtem dolgozni és ott vagyok már 4 éve. Az, hogy ez nem a végzettségemnek megfelelő munka, egyáltalán nem zavar. Szeretem csinálni attól mert nem kell hozzá diploma.

Semmilyen tisztességes munka nem szégyen!! Én sosem ítélek meg senkit a munkája alapján. Kit érdekel, hogy más mit gondol?

Egyik ismerősöm évek óta nem dolgozik, mert mindig az a kifogása, hogyha elmenne eladónak, akkor meglátná valamelyik ismerőse és milyen ciki ez. Igaz a huszas évei elején jár, na de jobb otthon ülni?

N

Végeztem és nem derogált!

Sőt, szerettem is!

Semmi felelősség nem volt, felért egy terápiával.

Csak az önbecsülést rontotta, hogy hát nem azért tanultam és az bántott, hogy mások milyen lekezelően, lesajnálóan néztek rám avagy milyen rosszul bántak velem, mert ők nem tudták, hogy nem vagyok tanulatlan, nem látták a kitűnő eredményeimet és valszeg el sem hitték volna.

Szóval engem ez zavart igazából és nem maga a munka.

A társadalmi megbecsültség hiánya és az önbecsülés elvesztése után pedig sokkal nehezebb talpra állni szerintem önbizalomügyileg, úgyhogy még egyszer nem csinálnám és emiatt nem ajánlom másoknak sem!

Az embernek lehet még pénze, de ha lelkébe taposnak, az nem olyan könnyen orvosolható.

Úgyhogy nem szabad méltatlan dolgokat elvállalni, mert nagyon megbélyegzi az embert !!

Nekem nagyon nehez volt az elején...

17 évig vezettem a cégem sikeres volt kb mindent elertem vele.

Aztán covid para és fuccs az egésznek és el kellett mennem alkalmazottnak.

Letiporta a sárba az önbecsülésem főleg hogy eleinte elég undorító cégekhez mentem.

Meg persze akkor szembesültem vele hogy mo n nincsenek munkavállalói jogok, sőt kirugnak ha a kisgyereked beteg vagy a covid miatt bezár az ovi és otthon kell vele maradni, meg nem jelentenek be rendesen. Teljesen ledöbbentem hogy ezek alkalmazottként teljesen alapok mindenkinek és még engem nezett hülyének minden munkatársam hogy elfogadhatatlannak tartom az ilyen viszonyokat.

Aztán találtam egy olyan ceget ahol viszonylag normális a helyzet és ott elvagyok, a megbecsülést is érzem.

Ami pozitív az egeszben hogy sokkal több a szabadidőm alkalmazottként, ami vállalkozóként szinte alig volt. És hogy megismertem rengeteg új embert és sok szép nőt.

A penzert dolgozunk.

A diploma sokszor nem er egy fillert se. Nelkule tobbet lehet keresni egy privimivebb munkakorben. Pl gazszerelo ,vizszerelo,burkolo….

Inkább az önbecsülésbe tipor bele.

Nem lenézvén senkit a munkája miatt, de érezheti úgy az ember h neki " nem kielégítő" ez a munka.