Volt már olyan, hogy azzal a tudattal hagytad ott végleg a munkahelyedet, hogy te nem hibáztál, mégis el kellett menned onnan?

Igen volt ilyen, azért hagytam ott, mert nem voltak korrektek.

Soha egyetlen helyröl sem jöttem úgy el, hogy hibáztam, de nem is "kellett" elmennem sehonnan, én mentem magamtól.

Igen.

Olyan nem volt, ahonnan engem küldtek el. Olyan volt, ahol én magam mentem el, mert már nem volt jó a hangulat, virágnyelven sértegetett a főnök, gyomorideggel mentem be dolgozni - és tudtam, hogy amit lehetett és amire a szakmai tudásomból tellett (mert tök tapasztalatlanként mentünk többen is oda gyakorlatra, és ezzel tisztában volt), azt megtettem, sőt még az elvárhatónál többet is, és nem volt elég, mert a főnök azt hitte, az egész életünkkel rendelkezhet és olyasmit elvárhat, mint egy gyakorlott, 10 év tapasztalattal rendelkező, sokkal jobban kereső kollégától... ott akart volna tartani, de láttam, hogy megbecsülést sem emberileg, sem anyagilag nem kaptam volna.

Csak ilyen volt. Mindig én mentem, egyetlen egyszer volt olyan eset, mikor a jobb ajánlat miatt. A többi mind olyan volt, hogy inkább meghúzom magam a következő hónapban, de egy perccel nem maradok tovább, mint ami muszáj

Nem volt ilyen, mindegyik állásomban igyekeztem jól teljesíteni, nyilván nem lehet maximálisan. Megtárgyaltam magammal pro és kontra mi volt az előny és a hátrány, és lezártam az ügyet.

A mostani lesz az. 15 éve végzem elég jól a munkámat, amit rám bíznak. A főnökkel mindíg érdekes volt a viszony. De olyan hangot ütött meg velem és az embereimmel, ami nem fér bele. Nem kellett volna nekimennem minden téren, de már nem tudom és nem is akarnám visszacsinálni. De nekem ott nyilván végem.